..:: audio-music dot info ::..


Main Page    The Desert Island    Copyright Notice
 Aa Bb Cc Dd Ee Ff Gg Hh Ii Jj Kk Ll Mm Nn Oo Pp Qq Rr Ss Tt Uu Vv Ww Xx Yy Zz


Jan Garbarek: xxx

 A l b u m   D e t a i l s


Label: ECM Records
Released: 1998
Time:
 43:23 / 48:38
Category: Jazz
Producer(s): Manfred Eicher
Rating: *********. (9/10)
Media type: CD Double
Web address: www.ecmrecords.com
Appears with: Keith Jarrett, Eberhard Weber
Purchase date: 1999
Price in €: 1,99



 S o n g s ,   T r a c k s


Disc 1
[1] Rites (J.Garbarek) - 8:29
[2] Where The Rivers Meet (J.Garbarek) - 7:02
[3] Vast Plain, Clouds (J.Garbarek) - 5:55
[4] So Mild The Wind, So Meek The Water (J.Garbarek) - 6:11
[5] Song, Tread Lightly (J.Garbarek) - 7:45
[6] It's OK To Listen To The Gray Voice (J.Garbarek) - 6:45
[7] Her Wild Ways (J.Garbarek/Hailing/Joron/Traditional) - 6:46

Disc 2
[1] It's High Time (J.Garbarek/Traditional) - 3:36
[2] One Ying For Every Yang (J.Garbarek) - 6:36
[3] Pan (J.Garbarek) - 6:13
[4] We Are The Stars (J.Garbarek) - 5:03
[5] The Moon Over Mtatsminda (Khakidze) - 4:02
[6] Malinye (Cherry) - 6:22
[7] The White Clown (J.Garbarek) - 3:47
[8] Evenly They Danced (J.Garbarek) - 5:18
[9] Last Rite (J.Garbarek) - 8:25

 A r t i s t s ,   P e r s o n n e l


Jan Garbarek  - Soprano & Tenor Saxophones, Synthesizers, Sampler, Percussion

Bugge Wesseltoft - Accordion, Synthesizer, Sound effects
Rainer Brüninghaus - Piano, Keyboards
Eberhard Weber - Bass
Marilyn Mazur - Drums, Slit Drum, Cymbals, Percussion
The Tbilisi Symphony Orchestra - Ochestra
Torstein Grythe - Conductor
Boys From The Choir Solvguttene - Choir
Jansug Kakhidze  - Conductor, Vocals

Jan Erik Kongshaug - Engineer
Mikail Kilosanidze. - Engineer
Jim Bengston - Photography

 C o m m e n t s ,   N o t e s


Recorded at Rainbow Studio, Oslo, Norway in March 1998. Includes liner notes by Jan Garbarek.



Jan Garbarek's powerful new double-album is a magnum opus, and well-titled. "Rites" suggests initiations, rituals, the archaic, the magical, but also "rites of passage", and the Norwegian saxophonist reflects, in his choice of material, upon pivotal episodes and influences in his own life and those of his associates. Pieces include a tribute to Don Cherry and reworkings of the Garbarek classics "It's OK to listen to the gray voice" and "So mild the wind, so meek the water". There are abundant references to scattered musics of the world, from Norway to India, as well as a setting - for voices and saxophone - of a Native American poem, and the surprise inclusion of Jansug Kakhidze's "The moon over Mtatsminda", sung by its composer with the Tbilisi Symphony Orchestra. In total, this is the most comprehensive recording Jan Garbarek has made to date, and his subtle saxophone artistry has never been more persuasive.



Since the late '70s, Jan Garbarek has been carving out a place within jazz for the folk and spiritual traditions of the indigenous peoples of Scandinavia, the Netherlands, and finally of those people all over the world. Rites, a double CD, is his attempt at forging a synthesis that takes improvisation into the heart of ritual music and creates a new form of spiritual from them both. Using a strategy for each of the discs, the first one digs deep into the spiritual and mystical side of his language. Garbarek plays soprano and tenor as well as synthesizers, drum machines, and samples -- always understated, always elegant -- and utilizes the talents of some of his running mates as well as new ones. Rainer Bruninghaus appears sporadically throughout, as does bassist Eberhard Weber, and drummer/percussion wizard Marilyn Mazur is ubiquitous. The music is slow, tenuous, and repetitive. It hardly matters -- on disc one, anyway -- which of the pieces are being played. All of them have spare, chant-like melodies that are lifted by myriad percussion instruments and keyboards, which provide a spacious ambience in which to enfold them both. Even Garbarek's trademark icy saxophone -- usually made more so by Manfred Eicher's production -- is warm, watery, and deeply entrenched in this warm mix that falls over listeners like a fine meditation blanket; like that blanket, it begins to stir emotions from deep within the heart of the listener. While these songs all segue into one another, it is worth noting that Garbarek recut "It's OK to Listen to the Grey Voice" for this collection, where it's performed with deeper conviction and fits better than it did on the album it was named for. Disc two of Rites is a bit of a different story. While the music is indeed intended for ritual, it comes from the celebratory side of the aisle rather than the contemplative one. Here are dances, Garbarek's versions of gospel shouts, processionals, festival waltzes, and all manner of joyful ceremonies completing the circle. On one collection, listeners get music for prayer, contemplation, and grief, as well as a funky European read of indigenous music for moving to and celebrating. Clearly this is what sets Rites above Garbarek's other recordings, him taking that balance he possessed so early in his career back again and putting it to work in a near-sacred setting.

Thom Jurek - All Music Guide



"Ein grandios gemeisterter Balanceakt zwischen "Pop", Klangabenteuer und Kunst."

M. Inhoffen in stereoplay 10/98



Jan Garbarek, long a fixture with the ECM label, had not recorded for the company in nearly three years when he came out with this diverse and generally intriguing double CD. The music ranges from trance music that develops at a very slow pace, to numbers that sound a bit like Weather Report, one piece utilizing a boys choir, and an oddity ("The Moon Over Mtatsminda") with singer Jansug Kakhidze and the Tbilisi Symphony Orchestra. Among the other musicians heard from are keyboardist Rainer Bruninghaus, bassist Eberhard Weber, drummer Marilyn Mazur and occasionally Bugge Wesseltoft on synthesizers and accordion. This set will not convert anyone to Garbarek's often stark music but it will reward repeated listenings for his fans.

Scott Yanow, All-Music Guide



“One Ying for Every Yang,” from Jan Garbarek’s 1998 double-CD, Rites (ECM), features the Norwegian saxophonist’s inimitable sound blended wonderfully with the subtle wash of Rainer Bruninghaus’ synthesizer, the sonorous propulsion of Eberhard Weber’s bass, and the subtle invention of Marilyn Mazur’s drums. But the musical story is really Garbarek’s, and it’s meant to suggest initiations, rituals, and magic, as well as the pivotal passages of his own life. Long fascinated by the culture of his native land and of “India via the Balkans and Asia Minor,” as he put it, Garbarek now finds these interests suddenly in vogue. But his recording speaks volumes about the enduring beauty of ECM’s label aesthetic and about the timelessness of music that is as accessible as it is idiosyncratic.

Jazziz



Jan Garbareknek ez az elso dupla CD-je. Terjedelme azt sejteti, hogy nagyszabású vállalkozásról van szó. A címek a természethez és a természet közeli népek kultúrájához való vonzódást sugallják. Nem új keletu ez a vonzalom, Garbarek pályája kezdete óta törekszik a világ népei zenéinek megismerésére, megértésére. Az album igen tudatosan és gondosan megszerkesztett egység. A kezdet egyben a befejezés: az elso szám címe Rites, míg az utolsóé Last Rite, ugyanazon kompozíció tér vissza, ám utóbb szaxofon nélkül. Az általuk közrefogott darabok: rítusok sorozata, amelyek hangulata és szerkezete egy ívet rajzol. A sötét és mély tónusú indító darab mintha az osidokbol zengene fel, a brummogó effektek és doblüktetés éles kontrasztot ad a szopránszaxofon süvítésével. Where the Rivers Meet: körvonalazódni kezd a táj, lassan elmozdulnak a harmóniák, konkrétabb a ritmus, de a múlt árnyai még jelen vannak. Ezután mintha megnyugodnának az elemek, lágy dallamokat fúj a szaxofon, és most már nincs olyan nagy kontraszt mélyek és magasok között. A negyedik rítus már szofisztikáltabb ritmusú, hét-negyedes. A hangulatfesto szintetizátorszólam visszaszorul, a dob, basszusgitár és zongora áttetszobb hangzást eredményez. Majd az ötödik darabban, mintha elobújna a fény, a játékos, egyszeru téma vidámságot sugall, olyan, mint egy gyerekdal. Az It’s OK to Listen to the Gray Coice Garbarek idézete saját magától, ez az 1984-es lemezének címe. Az ezt megelozo darabbal szemben ebben a fájdalom, talán a magány átélése jut kifejezésre. A kezdet óta bejártunk egy utat, itt már személyes a hangvétel, a suru, telt, áramló szintetizátoreffektek után a levegos, bensoségesebb hangzás kap teret. Az elso CD utolsó száma átvezet a második CD-re, és egyben egy új dimenziót nyit: Garbarek saját zenészéletének állomásai villannak fel. Így az album címe is új értelmet kap: beavatási szertartások felidézéseként is tekinthetünk a kompozíciókra. Meghatározó Garbarek munkáiban a norvég népzenében való elmélyülés, ez hallható a Her Wild Waysen és az It's High Time-on; az elobbi a lemez legösszetettebb szerkezetu száma. Míg általában Garbarek egyértelmuen elotérben van, és a többi hangszer a hátteret szolgáltatja a szaxofonnak, ebben a darabban kiegyenlítettek a szerepek, a Brüninghausszal, Weberrel és Mazurral létrejövo együttjáték sok izgalmat rejt magában. Meglepetés a Passamaquoddy indián törzs egy versére írt zenéje, melyet a Solvguttene norvég fiúkar ad elo. A gyönyöru, tiszta énekhangot a szopránszaxofon dallamai járják át. Hasonlóan meglepo ötlet a grúz Jansug Kakhidze opusának bemutatása (The Moon over Mtatsminda), amelyet a szerzo a Tbiliszi Szimfonikus Zenekar kíséretében énekel. Garbarek itt nincs is jelen. E sokféle népzenei elem bemutatása illusztrálja Garbarek szunni nem akaró kíváncsiságát a világ népeinek kultúrája iránt, amelyekben a közös vonásokat kutatja. Az újabb beavatás a néhai Don Cherryvel való együttmuködés volt. Ennek emlékére szerepel a CD-n a Malinye címu Cherry-szerzemény, amelyen Bugge Wesseltooft harmonikajátéka hallható. Szép tisztelgés a zenésztárs elott. Lassan visszajutunk a kezdoponthoz. A hangzás visszatér a kezdeti suru, rejtelmes áramláshoz. A kör bezárul. Ám a hallgatóban megmarad egy ellentmondás. Garbarek zenéje tudatosan, precízen szerkesztett, a zeneszerzés nála erosen intellektuális folyamat. Ennek következtében a zenehallgatás is intellektuális élmény. A népzene viszont – amely itt alapmotívum – az ösztönökbol sarjad, és az ösztönökre is hat, nem annyira gondolatébreszto, mint inkább elementáris, érzéki hatású. Ez a zene viszont túl kimuvelt, és az sem nyújt vigaszt, hogy zseniális.

Grammofon Budapest Music Center, Bércesi Barbara
 

 L y r i c s


Instrumental Album!

 M P 3   S a m p l e s


Currently no Samples available!