..:: audio-music dot info ::..


Main Page     The Desert Island     Copyright Notice
Aa Bb Cc Dd Ee Ff Gg Hh Ii Jj Kk Ll Mm Nn Oo Pp Qq Rr Ss Tt Uu Vv Ww Xx Yy Zz


Makám: Ánzix

 A l b u m   D e t a i l s


Label: FolkEuropa Kft.
Released: 2003
Time:
 48:09
Category: Folk, Jazz
Producer(s): Krulik Zoltán
Rating: ******.... (6/10)
Media type: CD
Web address: www.makam.hu
Appears with:
Purchase date: 2004.01.12
Price in €: 1,99



 S o n g s ,   T r a c k s


[1] Van-e tenéked... ? (Z.Krulik) - 5:20
[2] Jaj, sötétben (Z.Krulik) - 3:37
[3] Keselyü (J.Vas) - 3:54
[4] Ilju (L.Nagy) - 4:05
[5] Fújdogál (L.Nagy) - 5:06
[6] Kilences (Z.Krulik) - 3:34
[7] Katona sirató (Z.Krulik) - 6:23
[8] Ébredj fel (Z.Krulik) - 2:13
[9] Édesanya, kedvesem (J.Vas) - 3:37
[10] Eleven (Z.Krulik) - 1:19
[11] Gyere velem (Z.Krulik) - 4:56
[12] A Don-kanyar felöl (Z.Krulik) - 4:02

 A r t i s t s ,   P e r s o n n e l


KRULIK ZOLÁN - Guitar, Musical Director
SZOKOLAY DONGÓ BALÁZS - Saxophone, Flute, Bagpipe
THURNAY BALÁZS - Kaval, Vocals
KRULIK ESZTER - Violine
MIZSEI ZOLTÁN - Keyboard, Vocals
KOVÁCS ZOLTÁN - Double Bass
ORCZY GÉZA - Debrouka, Tapan, Bouzouki, Saz

BOGNÁR SZILVIA - Vocals
PALYA BEA - Vocals
SZALÓKI ÁGI - Vocals
DÉVÉNYI ÁDÁM - Vocals on [12]

KALETA CSABA - Recording Engineer, Digital works
RÉVÉSZ RÓBERT - Photography
ERZSÉBET KATALIN - Design
SZILÁGYI ATTILA - Typographical preparation

 C o m m e n t s ,   N o t e s


2003 CD FolkEuropa FECD009

Recorded and mixed at Yellow Studio, Budapest 2003.



A második pecsét feltörése
Amikor a második pecsétet feltörte, hallottam, hogy a második élölény szólt: "Gyere elö!". Erre jött egy vörös ló. Aki rajta ült hatalmat kapott, hogy megbontsa a földön a békét, hadd gyilkolják egymást az emberek. Hosszú kardot adtak neki.

Jelentések könyve 6, 3-4



A Makámot, illetve Krulik Zoltán zeneszerzõ-zenekarvezetõt lassan klasszikusoknak kijáró tisztelettel illik emlegetni. Nem csupán azért, mert a Kolinda-korszakot is beszámítva negyed százados múltjuk van. Ennyitõl még nem számítana normális dolognak, hogy nevezett zenekar a Zeneakadémia Nagytermében adjon koncertet – nem egyszer. Attól viszont már igen, hogy ez az együttes az elmúlt évtizedekben – egyre erõsödõ ellenszélben – töretlen igényességgel és következetességgel kitartott egy olyan mûvészi irány mellett, mely szemben áll mindenféle trendi projecttel.

Tehát hittek, hisznek abban, amit csinálnak. Ez ma már azt is jelenti, hogy a Makám felfoghatatlan módon nem fárad: sem szellemi, sem mûvészi értelemben (pedig az ilyesmi magasabb röptûnek ható, artisztikus zenék esetében is hamar bekövetkezik). Feltesszük az új, a tizenegyedik Makám-lemezt, és már nem csodálkozunk, hogy legalább olyan tiszta és õszinte, mint amilyen az elõzõ – ha nem még inkább. Ez a klasszikus zene, -balett, -film, -jazz stb., és most már -világzene ismérve is, hogy a csalódás szinte kizárva.

Az Anzix olyan Krulik-dalok és -átiratok gyûjteménye, melynek témája a háború, a nõ szemszögébõl. Egyik-másik dallam ismerõsen cseng: Keselyû, Ilju, Édesanya, kedvesem. A hajdani Kolinda, Gépfolklór, s talán más zenekarok is feldolgozták ezeket a szép balkáni, többnyire bolgár és macedón dalokat, melyek magyar szöveggel, Nagy László mûfordításainak köszönhetõen váltak közkinccsé nálunk is. Krulik Zoltán hangszerelései és kompozíciói úgy mutatják a csalhatatlan stílusérzék, és kiforrott mesterségbeli tudás egyértelmû jeleit, hogy nem érzõdik rajta semmiféle klisé-, vagy jól bevált rutin-jelleg. A három szóló-énekesnõ, Bognár Szilvia, Palya Bea és Szalóki Ági külön-külön, és minden pillanatban lenyûgözõ – kommentár nélkül.

Matisz László



Rokon vonások

Valaha, a legendás múltban egy zenekarban indultak, és most, ha csak az idoszeruség okán is, munkásságuk újfent párhuzamosan halad. Dabasi Péter mellett Krulik Zoltán és Lantos Iván a Kolinda, késobb a Makám és Kolinda talán két legmeghatározóbb alakja volt: ahogy Krulik fogalmazott egy interjúban, Lantos volt az agy - én meg hozzáteszem, hogy ez Krulikra is hasonlóképpen vonatkozik. A Kolindában tapasztalható invenciókészséghez fogható leleményességgel addig, vagyis 1977-ig, az elso lemezig a folkzenében nemigen találkozhattunk, sot azután is csak kevéssé, mert a lemezek itthon nem jelenhettek meg (Franciaországból mostanság hozza haza az elso korongokat az Etnofon Kiadó). Lantos kinn maradt, Franciaországban egyengette karrierjét és alakította az új összegzo albumából itthon most eloször megtapasztalható sajátos hangvételét, Krulik pedig hazatérve, a 80-as évek közepétol a Makám zenekar immáron negyedik korszakát tapossa, ha jól számolom, a tizenegyedik lemezzel.

A Makám Anzix és Lantos Iván Holnapig címu lemezei nagyjából egyszerre, de nem összehangolva jelentek meg, tulajdonképpen semmi közük egymáshoz, illetve dehogynem, rengeteg a rokon vonás: a Balkán-hatás, a macedón és elsosorban a bolgár vonal, Nagy László megdöbbentoen szép népköltészeti fordításai, szövegei, a szakralitás világzenésített értelmezései és sok tekintetben a kompozíciós technikák. A különbség pedig a lemezek szándékában keresendo. Az Anzix tematikus album, az 1800-as évek szabadságharcaitól az I. világháború végéig dolgozza fel a hadba vonuló katonák által magukra hagyott aszszonyok sorsát minden aktualizáló törekvés nélkül, pusztán a szép dallamok és a mívesen kimunkált öszszetett ostinatós ritmusok miatt. A Holnapig egy önarckép, az utóbbi bo tíz év kontrollálhatatlanul szerteágazó Lantos-darabjait igyekszik egy csokorba kötni és a lényeget kiemelve egységes képet alkotni, majdnem sikerrel. Azért csak majdnem, mert például a négy bolgár énekesnovel (ok a Bulgarka) készített Palestrina-átdolgozás jóval fajsúlyosabbnak tunik, mint a reggae-s alapra ültetett, némi nyelvi játékossággal és iróniával fuszerezett úttörodalok interpretációja. Vagy mert a 96-ban egy rövid idore újjáélesztett Kolinda remekei mellett felbukkan egy gyermeki pilinckázásnak is nehezen minosítheto zongora-szám, így néha feleslegesen törik meg a Spondó-, a Lantos Banda-, a Kolinda-, a Palestrina- és Bertalotti-átiratok komoly egysége. A Makám lemeze ezzel szemben pont a remek arányításról szól, nem akar többet hozni, mint az alapkoncepció, nem áldoz a humor oltárán, mégis, a témaválasztás ellenére igen kedélyes hangulatot tudott teremteni a bemutató koncerten, év végén, a Millenárisban. Krulik Zoltán okosan játszik az idovel, hiszen jó 100-200 év távlatából csupán néprajzi és történelmi jelentosége van annak, ahogyan a modern folklorizmus viszonyul az utóbbi évszázadok kelet-európaiságához, aminek rengeteg momentuma közül a Makám egyet ragadott ki. A dalokat három kiemelkedoen tehetséges fiatal énekesno, a kristálytiszta énekhanggal megáldott Bognár Szilvia, a virtusos Palya Beáta és a föld felett lebego Szalóki Ágnes énekli felváltva, esetenként közösen is - bár szerintem túl kevésszer duóznak, és csak egy alkalommal dalolnak mindhárman. Énekükhöz természetesen hozzátartozik a zenekari kíséret: a kevés szólisztikus rész a fúvósokra marad (Szokolay Balázs szaxofonon és Thurnay Balázs kavalon), de a Makám fo ereje nem is ebben rejlik. A kiérlelt masszív hangzás éppen elegendo ahhoz, hogy a lányokat kísérje; a zenekar ebben hibátlanul helytáll.

És ha már a folklorizmusnál tartunk, észre kell venni Lantos Iván próbálkozását, amellyel a világzene fogalomkörét tágítja. A reneszánsz paródiamise egyik lényege volt a világi cantus firmus szakrális környezetbe való beemelése, amelyet fordítva nem lehetett alkalmazni, egyházi dallam soha nem válhatott a világi énekek részévé. A paródiamise nagy mesterei, Clemens Non Papa és Adrian Willaert mellet Palestrinát is említhetjük - itt kanyarodunk vissza Lantos paradigmájához. A Bulgarkával készített Palestrina-lemez, és az arról a Holnapigra átemelt Agnus Dei-tételek arra tesznek kísérletet, amit ötszáz évvel ezelott nem lehetett: az egyházi muzsikában szereplo dallamokat a világi formalizmus részévé tenni. Ez remekül sikerült, szinte eldönthetetlen, hogy reneszánsz ellenpontozást, vagy bolgár asszonykórust hallunk-e.

Két lemez, mufaján belül az egyik hagyományosabb léptékekben gondolkodik, a másik jobbára formabontásra törekszik, miközben a közös kiindulópont nyilvánvaló. Érdemes egymás után meghallgatni oket, mert érdekes tapasztalni, hogy ami lényegét tekintve azonos, mitol lehet mégis teljesen más, hogyan helyezkednek el hasonló súlypontok más helyeken, amelyeknek közös eredoje nem más, mint a muzsikálás puszta öröme.

VÉGSÖ ZOLTÁN
Élet és Irodalom 2004. 48.évf. 05.szám
 

 L y r i c s


Currently no Lyrics available!

 M P 3   S a m p l e s


Currently no Samples available!