Húzd meg jobban, menjen a munka
Aki itt van mindeki húzza
Húzd meg jobban, menjen a munka
Aki itt van mindeki húzza
Indulj hát, együtt megyünk
Szép a reggel és erre senki sem jár
Az erdő minket vár
Indulj hát együtt megyünk
Szép sorban dőlnek a fák
Lesz egy házunk, estére biztosan kész
Van itt egy jó fűrész!
Húzd meg jobban, menjen a munka
Aki itt van mindeki húzza
Jó fűrész ritmusra jár
Fáradt lettem, jól jönne egy pohár bor
Repül a fűrészpor
Jó fűrész ritmusra jár
Szél támad, hajunk lobog
Tüzet gyújtunk, vendégek jönnek talán
Sok fiú és sok lány
Húzd meg jobban, menjen a munka
Aki majd erre jár, minket megtalál,
Mert itt a házunk,
Tiéd is ez aház!
Húzd meg jobban, menjen a munka
Aki itt van mindeki húzza
Fáradtan,éhesen pihenj meg csendesen
Itt a házunk,
Tiéd is ez a ház!
Húzd meg jobban, menjen a munka
Aki itt van mindeki húzza
A nagyváros üres nekünk
Sehol nincs hely, hová ma örömmel mész
Segít egy jó fűrész
Nagyváros üres nekünk
Indulj hát
Szép a reggel
Az erdő minket vár!
Százéves kút
Százéves kút,
magas fák közt, a kertben,
tisztavizű, hűvös és mély.
Százéves kút,
öreg, elhagyott jószág,
hajolj fölé, nézd, ne félj!
Fáradt idegen,
ne menj tovább!
Állj meg utadon,
Pihenj meg hát!
Nézd, amit látsz,
ez a gazdátlan ház,
ez az árnyékos kert,
neked jár!
Kút hűs vizét,
Lombok zöld sűrűjét,
siess, fogadd el hát,
terád vár!
Százéves kút,
és az elnémult otthon,
feltámad lassan,
újra él…
Boldog sziget,
körül négyszínű tenger;
Tavasz, a Nyár, Ősz, a Tél…
Megpihent jól,
ám a hajnal hogy eljött,
arcán a fénnyel, messze járt.
Mi vitte el?
Lombjuk rázták a szélben,
értetlenül a kerti fák.
Kövér a nap
1.Kövér a nap, kövér a nap, szórta a sugarakat,
Kerékbe tört, szakállas fák szikkadtak a nyári ég alatt,
Esőre várt a kiszáradt fű, szomjas fakó a zöld,
Rohant a lány, repült a lány, talpa alatt égett már a föld.
R.Soha senki meg ne tudja,
Mért volt hamis a dal?
Nem tehettem róla,
De innom kellett néhány pohárral. (2x)
2.Esőre várt a kiszáradt fű, szomjas fakó a zöld,
Rohant a lány, repült a lány, talpa alatt égett már a föld,
Emlékszem rá, emlékszem rá, a nap már villámot szórt,
Eljött a lány, eljött a lány, hozott nekem néhány üveg bort.
R.
Kérdés
Kérdeztem az éjszakai csendtől,
Kérdeztem, de néma volt,
És a száz alakban visszatérő kérdés:
Mit akarok? Mit akarok tőled én?
Faggattam a tisztafényű hajnalt,
Faggattam, de hallgatott,
És a száz alakban visszatérő kérdés:
Mit keresek? Mit keresek nálad én?
Égő Nap - Tőle tán most megtudom majd,
Mért kell még - Ez a fájó, édes, furcsa játék,
Próbáltam - De hisz' nem lehet ezt félbehagyni,
Már nem tudom - Soha elfeledni, megtagadni én!
Kérdeztem a bíbor színű alkonyt,
Faggatom, de nem beszél,
És a száz alakban visszatérő kérdés:
Mért szeretlek? Mért szeretlek mégis én?
Ha ismerném
1.Ha ismerném az ég ezernyi csillagát,
Ha nézhetném a nap vakító szép sugarát,
Ha tudhatnám, hogy mért válik majd fénnyé az árnyék,
Tudom csak rád gondolnék!
2.Ha ismerném a méz édes cseppjeit,
Ha ismerném ez órák hosszú perceit,
Ha tudhatnám a tó vize mért olyan kék,
Tudom csak rád gondolnék!
R.Mindent, amit megismertem,
Néked adom, hogyha kell.
Csupán annyit kérek érte,
Kedvesem ne hagyjál el.
3.Ha ismerném a föld rég rejtett titkait,
Ha meglelném a tűz eltűnő lángjait,
Ha én lennék a bölcs, hogyha mindent tudnék,
Mindig csak rád gondolnék!
R.
3. (megint)
Csöngess be hozzám jó barát
1.Bennem frissen él minden szép emlék, tudok minden barátról,
És ha felcsendül a dallam, lelkem hozzád vissza vándorol,
Én még emlékszem hol a tejbüfé, hova sokszor betértünk,
Ültünk egy tál étel mellett, és a szép jövőről beszéltünk.
R.Csöngess be hozzám jó barát, csak ne álmos hajnalon,
A takarómat én ilyenkor a fejemre húzom. (2x)
2.Néha újságból felolvastunk és szavaltunk verseket,
És ha lányok jöttek arra, együtt élveztük a perceket.
Nekem mást írtak meg a csillagok, de te arról nem tehetsz,
Hogyha éppen én hiányzom, hozzám akármikor feljöhetsz!!
R. (2x)
Lehajtott fejjel
1. Víz fölé hajló nyári óriások,
Gesztenyék, nyírek, nyárfák és akácok
Meséljetek nekem!
2. Mondjátok el, hogy volt egy kedvesem!
Sírnék, de könnyeimet szégyellem.
Meséljetek nekem!
R. ||: Valamit el kell mondanom,
Valamit meg kell vallanom:
Nem tudok élni egyedül én. :||
3. Oly lustán hömpölyögve árad most a víz,
Nem mondja el senki el, hogy utam merre visz.
Segítsetek nekem!
4. Lassan a vén folyóba hullnak könnyeim,
És talán véget érnek fájó éveim,
Új álmot hoz nekem.
R., instr., 3., 4., R., R.
Talán holnaptól
Hányszor szapultak már,
hogy link vagyok,
és ki tudja, hányan szidták
a rossz természetem?
Hányszor fogadtam meg,
hogy jó leszek,
no de látod, végül minden
maradt a régiben!
Talán holnaptól,
ha valami nem zavar meg,
más leszek majd,
amolyan áldott jó gyerek!
Talán holnaptól,
ha valaki nem zavar meg,
olyan leszek,
akinek hinni is lehet!
Érzem, közel van már
a válaszút
amelynél majd a sorsom
új irányt vehet…
A jó út – melyik lehet,
még nem tudom,
ti is segítsetek, hogy végül
el ne tévedjek!
Talán holnaptól,
ha valami nem zavar meg,
más leszek majd,
amolyan áldott jó gyerek!
Talán holnaptól,
ha valaki nem zavar meg,
olyan leszek,
akinek hinni is lehet!
