..:: audio-music dot info ::..


Main Page    The Desert Island    Copyright Notice
Aa Bb Cc Dd Ee Ff Gg Hh Ii Jj Kk Ll Mm Nn Oo Pp Qq Rr Ss Tt Uu Vv Ww Xx Yy Zz


Binder Károly & Theo Jörgensmann: Binder & Joergensmann in Budapest

 A l b u m   D e t a i l s


Artist: Binder Károly & Theo Jörgensmann
Title: Binder & Joergensmann in Budapest
Released: 1995
Label: Pannon Jazz
Time: 39:09
Producer(s): Simon Géza Gábor, Körmendi Mari
Appears with:
Category: Jazz
Rating: ********.. (8/10)
Media type: CD
Purchase date:  2001.01.07
Price in €: 7,85
Web address: www.pannonjazz.hu




 S o n g s ,   T r a c k s


[1] Táncz-zene / Dance-music (Károly Binder) - 10:02
[2] Schneckenflug / Snailflight (Theo Jörgensmann) - 8:50
[3] Megrepedt lépcsökön / On broken stairs (Károly Binder) - 9:56
[3] Zeitabgrenzung / Time asignment (Theo Jörgensmann) - 5:21
[5] Utolsó júniusi koncentrátum / Last concentrate of Juny (Károly Binder) - 5:00

 A r t i s t s ,   P e r s o n n e l


Binder Károly - Piano, Musical Producer
Theo Bindermann - Clarinet

Szalai László - Engineer
Kecskeméti Károly - Photo
Medvigy Miklós - Cover design

 C o m m e n t s ,   N o t e s


Limited edition No. 463 of 500.

© 1997 Jazz Oktatási és Kutatási Alapítvány (JOKA) / Foundation for Jazz Education and Research in Hungary (Pannon Jazz / Pannon Classic)

www.datateam.hu/pannon/pj1027.html

Pannon Jazz/VTCD Videoton (H) PJ-1000 (Mini-CD) titled Pannon Jazz Sampler '95

On The Occasion of "Pannonton Jazz Days", Vigadó, Budapest, Hungary, 8 August, 1989



"Der ungarische Pianist Károly Binder überrascht das Publikum ... Die Spannung in seinem Stück >Kontinentspiel< ist dicht un auf gleichmassig hohem Niveua."

FRANKISCHER TAG, BAMBERG 30/04/88



"Feuer aus Ungarn Ein phantastischer Pianoabend. In seinem Spiel treffen sich die Einflüße von Liszt bis Satie, von Ragtime bis Cecil Taylor mit einer besonderen Vorliebe für das präparierte Piano. Kraftvoll und sprühend von Ideen entfacht Binder aus rasanten Skalenverflechtungen und asymmetrischen Rhythmen ein wahres Klangfeuerwerk, aus dem einfache ungarische Volksmelodien und ·motive als formelhafte Kürhel aufblitzen. Zu einem besonderen Stilmittel hat Binder die >Kunst des Schlusses< perfektionert. >Liszt der neuen Improvisationmusik<, wie eine Hörerin ihn charakterisierte, sein Programm mit einem eigenwilligen Statement, indem er >On Green Dolphin Streeet< als ein Kaleidoskopartiges Gebilde von spitzen Akkordsplittern Wiedergab.

NÜRNBERGER ZEITUNG 11/05/'89



30 Minuten Zugabe "...feurig tänzerische Rhythmen, Improvisation und perfekte Instrumentalbeherrschung. Einmalig erschien der Klavierstil... In "Imolas Song" erklangen interessant impressionistische Farben, und in "Fable" hörte man neben hohem virtuosen Anspruch schön ausgearbeitete Melodienbögen..." Wie die Glocken von Big Ben in London Károly Binders pianistische Abenteuer "Der Ungar begann ebenso selbstbewusst wie originell."

"Flink hämmernde Stakkatoläufe. Piano·Energetik. Einander jagende, einander überspringende und überlappende Phrasen. Zellkernmotive. Aus dem Bauch des präparierten Instruments rumoren die anderen Sound. Scharfes Drahtsurren, dahinhuschendes Knochenklappern, Marimba·Drive."

"Der Grand Prix ging an Károly Binder, der mit einem eigenständigen Soloprogramm an zwei Flügeln, einer davon präpariert beeindruckt hatte. Binder bringt Einflüsse des Jazz, der Neuen Musik und ethnischer Musiktradition zusammen - nicht im Sinne einer Fusion, sondern indem er sie durch seine Individualität bricht.

JAZZ PODIUM 10/'86



Theo Jörgensmann (Klarinette) und Karoly Binder (Piano). Mit ihrer konzentrierten Gratwanderung zwischen Jazz, Neuer Kammermusik und einer an Béla Bartók angelehnten auffassung ungarischer Folklore setzten sie den begeisternden Höhepunkt des Festivals." "...der europäischen Spitzenklasse... Dozent an der Franz·Liszt·Akademie seiner Heimatstadt Budapest und ein auPergewöhnlicher Musiker. Auf der Basis seiner brillanten Klaviertechnik hat er eine eigenständige Jazz·Stilistik entwickelt." Beeindruckende und virtuose Experimente "Meister der Improvisation, die mit Esprit, Experimentierlust und Spielwitz Liszt, Bartók und ungarische Folklore mit >Minimal Music< und >Neuer Musik<..."

"Er ist gleichzeitig Perkussionist, der dem Flügel plötzlich Conga·Klange entlockt und schiesslich auch mit Trommelstöcken in und auf dem Instrument spielt."

NÜRNBERGER ZEITUNG Nr 99 29/04/'88



"Die aberwitzige Jagd durch kuriose Klangwelten ist voller Folklore·Anspiellungen und Jazz·Zitate. Binder benützt den Flügel als Saiten· oder Schlaginstrument, das Ergebnis klingt mal nach Hackbrett, mal nach afrikanischem Daumenklavier, nach Honky·Tonky·Piano oder Balalaika. Lockerer Spielwitz lenkt von der technischen Perfektion ab. Károly Binder entpuppt sich als Alleinunterhalter im besten Sinne, der als Pianist eigene Wege gesucht und gefunden hat. Die witzigen Klangkonzentrate im Schnelldurchlauf entfalten eine höchst anregende Wirkung. Die Kunst kommt aus dem Klimperkasten."

JAZZ PÓDIUM 06/'88



Egyesek kilóra vásárolják a zenét
Binder Károly tehetségrol, kallódásról, hitelességrol és álmokról

Tizennyolc év alatt huszonhét nagylemezen szerepelt, általában zenekarvezetoként vagy domináns személyiségként. Zeneszerzo, zongoramuvész, több nemzetközi díj birtokosa, csaknem tíz éve tanít a dzsessz tanszakon. Nagy formátumú muzsikus, a hazai dzsessz- és kortárs zenei élet markáns alakja, pályája során az új zenei irányzatok, az eltéro zenekultúrák és kompozíciós rendszerek szintézisén fáradozik. Binder Károly mégis amolyan magányos farkasként él és alkot, legutóbbi lemezei szinte kivétel nélkül magánkiadásban jelentek meg, mostanában egy film- és egy színházi zenén dolgozik, egyre kevesebb koncertet ad. Legutóbbi fellépésén ráadásul elore nem látható problémákkal is meg kellett küzdenie.

Nem igazán irigyeltem a koncert alatt, hiszen régen hallottam ilyen tragikusan szólni egy Bösendorfer zongorát. Fellépései során gyakran fordul elo ehhez hasonló malör?

Külföldön még sosem fordult elo ez velem, pedig az elmúlt húsz évben sokfelé megfordultam. Idehaza viszont majdnem minden második alkalommal egy-két hang hamis a zongorán, csikorog a pedál, netán be is ragad. Ilyen rossz állapotban lévo zongorával azonban már régen találkoztam. Olyan mértékben hamis és szerkezetileg annyira rossz, hogy ez már a hangszer megcsúfolása. Pedig most még örülnöm is kellene, hogy itt egyáltalán van zongora, hiszen a legtöbb helyen még ez sincs, legfeljebb csak pianínó.

Zajban, füstben nem

Bár tudom, hogy a lemezein sem nagyon alkalmaz elektronikus zongorát, de az ehhez hasonló malorök kivédésére nem volna érdemes koncerteken használnia?

A legmodernebb elektronikus hangszer sem pótolhatja az akusztikus zongorát. Többször kipróbáltam már, és bebizonyosodott, hogy szólókoncertre egyáltalán nem alkalmas. Hiányzik a hangszer teste, a fa illata, a húrok rezonálása. Balladákat, líraibb hangvételu darabokat lehetetlen olyan belso dinamikával, olyan rezonanciával megszólaltatni, mint egy akusztikus zongorán. Elektronikus hangszert inkább csak az alkalmazott zenék esetében használok.

Az utóbbi idoben elég ritkán lép pódiumra, dzsesszklubokban pedig szinte egyáltalán nem.

Eléggé beszukültek idehaza a fellépési lehetoségek. Ami pedig a dzsesszklubokat illeti, kilencven százalékukban nincs zongora, így eleve nem játszhatom, másrészt én koncertkörülmények között szeretek játszani, nem zajban és füstben, vacsora és sörözés közben beszélgeto embereknek.

Kallódó tanítványok

A nyolcvanas évek vége óta szinte kizárólag szólóban, illetve duóban a zongorista Kutas Zsolttal, a klarinétos Theo Jörgensmannal, illetve a tablás Federico Sanesivel dolgozik.

Ennek számtalan oka van. A legfontosabb: jelenleg nem találok Magyarországon olyan muzsikusokat, akikkel együtt tudnék muzsikálni. Rövid ideig játszottam ugyan Juhász Gáborral, Szoke Szabolccsal és Szalai Péterrel, de ezek a zenei szerelmek egy ido után különféle okok miatt elmúltak. Olyan emberekkel szeretek dolgozni, akik emberileg és zeneileg egyaránt közel állnak hozzám, és ez nagyon ritka. Ugyanakkor nem is tudnám egy állandó zenekar megélhetését biztosítani. Mivel igényes muzsikára törekszem, és a zene számomra sokkal többet jelent, mint egy dzsesszklubban bluesra vagy standardekre való improvizálgatás, pódiumra állás elott legalább fél évig kellene intenzíven gyakorolnunk, össze kellene állítanunk egy két-három órás repertoárt, és akkor rohangálhatnék a fellépési lehetoségek után. Az európai piacra elég nehéz betörni, nekem pedig nem célom, hogy minden este vacsoráért és sörért dzsesszklubokban játszhassam. Ezért inkább otthon maradok és komponálok. A zenekari tervek pedig egyelore az álmok szintjén maradnak.

Majdnem húsz éve tanít tíz éve a dzsessz tanszakon is , így állandó kapcsolatban áll az utánpótlással. A fiatalok számára is ennyire reménytelen a helyzet?

Talán még reménytelenebb. Minden évben van egy-két kimagasló tehetség, de nagy részük ahelyett, hogy zenélne vagy alkotna a vendéglátóiparban kallódik vagy egészen más területeken próbálkozik életben maradni. Az elmúlt nyolc év alatt nyolc kimagasló tehetség volt a zongoraszakon, közülük talán egyedül Oláh Kálmán maradt a zenei életben. Az elmúlt két év két nagy tehetsége, Juhász Attila és Kutas Zsolt miután idehaza egyiknek sincs lehetosége jelenleg Amerikában próbál szerencsét. Egyikük egy ideig olyan zongoristától vett negyvenöt dollárért órákat, akinek inkább tole kellene tanulnia, de így legalább ötleteket kapott, hogy melyik dzsesszklubban lehet próbálkozni. A másik pedig a kanadai határ közelében egy amerikai kisváros egyetemének zenei tanszakán tanul, olyan helyen, ahol két dzsesszklub van összesen, és a múltkor örömmel írta, hogy egészen jól megy már neki, mert van két tanítványa.

Az elmúlt években lemezeit igaz, szponzori támogatással kizárólag önerobol jelentette meg. Ennyire nem érdeklodnek a lemezcégek az ilyen jellegu munkák után?

Ma a nagy kiadóknak nem üzlet 500 1000 példányban lemezeket megjelentetni. Fogyasztói társadalomban élünk, ahol egyesek szó szerint kilóra vásárolják a zenét, olyan mennyiségu lemez tornyosul a boltokban, hogy az érdeklodo könnyen elszédülhet tole, pedig a minoség igencsak megkérdojelezheto. Lemezeim saját kézben tartásához a végso lökést az adta, amikor egy nagy hazai lemezcég az egyik albumomat bezúzatta, mondván, hogy az bizonyos ido alatt nem fogyott a szükséges mennyiségben. Létrehoztam hát a BMM kiadót, egyszeruen azért, hogy legalább a saját munkáim megjelenhessenek, és néhány tehetséges tanítványomról nyom maradhasson.

A legnagyobb öröm

Úgy tudom, nem nagyon szereti, ha dzsesszmuzsikusnak, illetve, ha zenéjét dzsessznek hívják.

Túlzás, hogy nem szeretem, de nem érzem pontosnak. Számomra a zene egységes egész, amelyen belül a dzsessz csak egyfajta dialektus, zenei gondolkodásmód, játék-, illetve kompozíciós technika és alapvetoen az improvizáció miatt a legnagyobb örömforrás is. Ugyanakkor csak eredeti zenével lehet maradandót alkotni, és sajnos Magyarországon a dzsesszélet nagy része az amerikai dzsessz utánzásából áll. Pedig azt a fajta zenét a tengeren- túlon sokkal magasabb szinten muvelik, hiszen nekik ez az életük. Nálunk és ezt most mindenfajta él nélkül mondom mennybe megy az a dzsesszzenész, aki úgy játszik, mint Herbie Hancock, Pat Metheny vagy Michael Brecker. Persze én is járok koncertekre és én is nagyon élvezem, de úgy érzem, nekünk nem ez az elhivatottságunk. Mi csak úgy tudunk hitelesen megszólalni, ha a zenénk rólunk szól, ha benne lüktet történelmünk, hagyományunk, kultúránk, minden, ami a génjeinkbol fakad.

Jávorszky Béla Szilárd
Népszabadság
  

 L y r i c s


Currently no Lyrics available!

 M P 3   S a m p l e s


Currently no Samples available!