..:: audio-music dot info ::..

Binder Károly - a magyar jazz népzenei irányultságú más alkotóihoz hasonlítva - muzsikája hangsúlyait nem annyira az élõ népzenével való alkotó kapcsolatban, hanem a népzenének és a jazznek a klasszikus zenéhez való közelítésében igyekszik megtalálni.
Fiatalon, öt éves korában kezd klasszikus zenei tanulmányaihoz, hogy 23 évesen, 1979-ben már a Liszt Ferenc Zenemûvészeti Fõiskola jazz tanszakán kapja meg diplomáját. (Ennek a tanszaknak - amelyen zongorát és zeneszerzést tanít - immáron két esztendeje õ a vezetõje is.)
1981-ben Kalis-ban megnyeri az International Jazz Piano Competition-t, 1986-ban pedig a Magyar Rádió Nagydíját "Kontinentspiel" c. szerzeményével. 1989-ben, mint az Év Zongoristája, eMeRTon díjat is kap. Ugyanebben az évben készíti el kétzongorás felvételét. "Tánczene (Dance Music) címû CD-je az év lemeze lesz 1991-ben.

Zeneszerzõként 1978 óta dolgozik. Az eltelt több mint két évtizedben számos zenét szerez a televízió, a rádió és a színház számára, alkotásai filmek kísérõmuzsikájaként is hallhatók. Az egyik legtermékenyebb hazai alkotó: eddig 28 lemez jelent meg mûveibõl.
Bár általában szólózongora koncerteket ad (amelyért egy újságcikkben már "magányos farkasként" aposztrofálták), a mûfaj kedvelõi még emlékeznek a legjobb hazai zenészeket foglalkoztató nagyszerû kvartettjére és kvintettjére a nyolcvanas évek elején. (Ez utóbbi együttessel 1982-ben lemezt is készít, amelyen vendégként John Tchicai neves free altszaxofonos is közremûködik.)

Binder így határozza meg feladatát egy interjúban:
"Annak ellenére, hogy a dzsessz a legnyitottabb mûfaj, improvizatív és befogadó, megvan a maga sajátos szótára, nyelvezete. Ezt a nyelvet szeretném igazából gazdagítani, mondjuk kétszeresére növelni a szókincsét, megújítani és integrálni a mûfajt - a komponált zenékkel egyenrangúvá tenni."
Ha Binder Károly mûvészi stílusát - a népzenéhez való viszonyulás szempontjából - Szabados Györgyéhez szeretnénk hasonlítani, akkor rá inkább jellemzõ, amit Szabados cáfol: mármint, hogy az õ mûvészetében a népzene inkább áttételesen, és általában klasszikus zenei megközelítésen át szerepel. (És ez az "áttételesség" elõadásmódjában is megjelenik, melyet egyfajta modern klasszicizáló jazz zongorázás jellemez. Õt hallgatva, a modern klasszikus örökségbõl leggyakrabban Bartók zongorázása jut eszünkbe, míg jazz-oldalról nem egyszer Keith Jarrett-et idézõ romantikus hangulatokkal is találkozhatunk.)


German clarinetist/composer Theo Jörgensmann is one of the most advanced modern free improvisers on his instrument, combining moody chamber jazz with hints of a modal hard bop sensibility. Born in 1948, Jörgensmann made his first recordings in the late '70s, including 1978's quintet outing Go Ahead Clarinet and 1979's quartet Song of Vowage, both issued on CMP. During the late '80s and early '90s, he played with the experimental Dutch big band Contraband, and also led a group called the Werkschau Ensemble, which featured violinist Albrecht Maurer and percussionist Achim Krämer; they recorded an album for Konnex in 1993, Aesthetic Direction.

Jörgensmann next formed a regular quartet featuring vibist Christopher Dell, bassist Christian Ramond, and drummer Klaus Kugel, which would play a major role in bringing Jörgensmann's music to the attention of the international improvised-music community. Their first album, Ta Eko Mo, was recorded for Z.o.o. in 1997 and released to positive reviews; the following year, the quartet worked with veteran trumpeter Kenny Wheeler. 1999 was a breakout year: the quartet's first album for hatOLOGY, Snijbloemen, garnered Jörgensmann his widest recognition yet, and again received overwhelmingly complimentary reviews.

Jörgensmann toured North America with his quartet, playing the Du Maurier Festival in Vancouver and the Montreal Jazz Festival that year; he also recorded two albums with poet Michael Klaus. Jörgensmann's next project was a collaboration with bass clarinetist Eckard Koltermann; teamed as the German Clarinetduo, they issued Pagine Gialle on hatOLOGY in 2001.