..:: audio-music dot info ::..

Október 15-én T-Monográf néven lépett a marosvásárhelyi közönség elé Tolcsvay László és csapata: az új elnevezés megértéséhez tudni kell, hogy a zenész tagja volt a Fonográf együttesnek, és korábban a Tolcsvay Trió tagjaként szólóénekesi karriert is befutott már . A koncerten a jól ismert slágerek – a Jöjj kedvesem, az Elsô villamos – sem maradtak el a repertoárból . A közönséget nem csupán az a korosztály alkotta, amelynek fiatal korában sokat jelentett a Fonográf, sôt többnyire az új generáció tapsolt, és énekelte a közismert dalokat a zenészekkel együtt.

– A T-monográf olyan produkció, amit az idén hoztam létre, és az elkövetkezendô három évre szól, ugyanis szerzôdést kötöttem a Hungarotonnal. Ezt meg akartam különböztetni az összes eddigi munkámtól, mivel lényegében újszerû; így különböztetem meg a zenekarokat, akikkel eddig játsztam. Azért neveztem monográfnak, mert ez tulajdonképpen a saját hangom a Fonográf zenekarból. A másik jelentése az új névnek: bármit csinálsz, mindig az élettörténetedet írod, a monográfiádat fogalmazod meg.

– Úttörôje volt a magyar folk stílusnak, amely egyes szakvélemények szerint nem kapta meg a méltó helyét. Hogy van ez ma?

– A korai magyar beatzene, ami a Tolcsvay vagy az Illés zenekart illeti, erôsen folk hatású volt. Az én zenémben – azt hiszem – ez a mai napig felfedezhetô. Anyanyelvi szinten "beszélek" a népzenével, ha szabad így fogalmaznom, hiszen azt tanultam, azon nôttem fel, azt szeretem – és jól lehet szintetizálni a nyugati zenével. Végül is a rockzene nem magyar találmány, de a rock is egyfajta népzene: városi népzene. E két fogalom nem mond ellent egymásnak. A színpadi mûveimben – Mária evangéliuma, Magyar mise – gyakorlatilag (de nem kizárólagosan) a népzenére támaszkodom.

– Miután szétvált a Fonográf, a búcsúkoncerten kívül gondoltak-e arra, hogy újabb koncerteken vegyenek részt?

– Ez hosszú történet, nem lehet néhány mondatban elmondani. Arról van szó, hogy hangsúlyeltolódás történt az elmúlt 10–15 évben az Illés és a Fonográf zenekarok munkássága között, azaz nagyon áttevôdött a hangsúly az Illés zenekar újra és újra feltámasztására, ünneplésére. Ezt természetesen joggal teszik, ugyanis a zenekar a magyar zene egyik alapkövét képezi, de emellett – szerintem – a Fonográf zenekar munkássága nincs a méltó helyén. Ezt tulajdonképpen nem tôlem kell kérdezni, hanem Szörényi Leventétôl vagy Bródytól, mert kettejük munkásságában van némi szerepvállalási különbség, hogy melyik zenekarban játszanak. Én úgy gondolom mind a kettôben játszhatnának, és nyugodtan beleférne az életükbe, ahogyan az enyémbe is, a Fonográf zenekar. Én szívesen fellépnék a zenekarral. Ha ez megvalósul, boldog leszek, ha nem, sebaj, hiszen örömmel emlékezhetek például a húsz évvel ezelôtti erdélyi koncertünkre.

– Egy interjúban olvastam, hogy a Tolcsvay Trió korszakát nevezi a legsikeresebbnek, de az nem volt üzlet... Ennyire pénzcentrikus lett a világ?

– Sohasem gondoltam, hogy az üzletrôl kellene beszélni, mert nem ebbôl a szempontból csinálom az egészet. Valószínûleg azt akartam mondani, hogy akkoriban a zenekarok nem azért alakultak, hogy üzletet csináljanak, inkább azért, hogy örömbôl zenéljenek. Természetesen a ma használatos ôrületes felszerelés, az elképesztô show-biznisz pénzbe kerül, de ezek idegenek tôlem.

– Kiköltözött falura. Mennyire és miben segíti ez a zenélésben?

– Amióta vidéken élek, gyakorlatilag visszakaptam az igazi életemet, és ugyancsak azóta számítom magam lelkileg kiegyensúlyozott embernek. Mindenkinek ajánlom: nem muszáj városon lakni, fôképp Budapesten nem. A nagyvárosi zaj nélkül is lehet teljes értékû életet élni. A zenésznek más a helyzete, nem kell naponta bemennie a gyárba. Azonban volt olyan eset, hogy a Madách Színházban egész nap próbáltunk. Nagyon jó dolog vidéken élni, mert az ember csendben önmaga tud lenni, és ha a barátai között van vidéken, az is sokkal meghittebb, halkabb, egészségesebb.

– Húsz évvel ezelôtt volt Erdélyben a Fonográf. Milyen érzésekkel jött vissza?

– Nagyon készültem az elôadásra, mert a húsz évvel ezelôtti Fonográf-turné életem egyik legszebb élménye. Ezt nem azért mondom, mert éppen a marosvásárhelyi Sportcsarnok öltözôjében beszélgetünk, hanem, mert akkor éreztem rá, hogy egyik-másik dal vagy gondolat itt Erdélyben mit jelent. Mindig fontosnak tartom, hogy a dalaim valamit változtassanak meg. Nem számítottam akkora intenzitású érzékenységre, mint amit akkor tapasztaltam. Az elmúlt tíz évben mindig vártam, hogy valaki visszahív, de soha senki nem tette. Most is nyugtalanító várakozás élt bennem e koncertet illetôen...

Fülöp Lóránt