| B i o g r a p h y |
The musicologists László Dobszay and Janka Szendrei founded the Schola Hungarica
in Budapest in 1969. Concentrating their efforts on Gregorian chant,
the Schola Hungarica has sung many works from late-medieval choral
traditions and liturgies throughout Hungary, France, Italy, Sweden and
Bohemia. In depth musicological research on the repertoire and a lively
interpretive performance are the hallmarks of the ensemble. The
characteristic sound of the Schola Hungarica is produced through a
combination of children's, men's and women's voices. Sources record
that in the late Middle Ages children and adults (all male) sang in
cathedral, collegiate and parish churches. The choir has made more than
fifty records and compact discs, for which it received numerous
international prizes. The Schola Hungarica has toured many European
countries, and is one of the most recorded choral ensembles
specialising in Early Music.
* * *
A Schola Hungarica énekkar 1969-ben alakult a gregorián zene és hozzá közelálló polifon művek hangfelvételére és hangverseny-szerű előadására. Az együttesnek 44 hanglemeze jelent meg (lásd a mellékelt jegyzéket és Jerome F. Weber: A Gregorian Chant Discography II. p. 386.). A hanglemezek a francia lemezakadémia nagydíját, a nyugat-berlini hanglemez nagydíjat, a magyarországi "év hanglemeze" és "aranylemez" díjakat nyerték. Az együttes Magyarországon kívül Franciaországban, Olaszországban, Svájcban, Ausztriában, Csehországban, Szlovákiában, Romániában tett hangversenykörutakat.
A Schola Hungaricát a Magyar Tudományos Akadémia Zenetudományi Intézetének tudományos kutatói Szendrei Janka és Dobszay László hozták létre néhai Rajeczky Benjamin támogatásával. Mindhárman nemzetközileg jól ismert szakemberei a gregorián kutatásnak, eredményeiket számos könyvben, cikkben, tudományos kongresszusok előadásain hozták nyilvánosságra. A két karmester egyúttal Zeneakadémiát végzett művész, akik kutató munkájuk mellett ugyanott gyakorlati és elméleti zenei tárgyakat is oktatnak (zenetudományi és egyház zenei szak).
A Schola Hungarica műsora középkori kódexek anyagából válogatott, a kórus vezetői által átírt repertoár énekel. Az énekelt darabok 90 %-a a tudományos szakirodalomban sem szereplő első közlés így a lemezek a publikáció egy sajátos formájának is tekinthetők. A műsor a legszélesebb körből merít mind földrajzi, mind műfaji tekintetben. A ma használatban lévő alaprepertoáron túl a sequentia- és tropus-irodalom, a verses zsolozsmák és liturgikus játékok, a tridenti reform (XVI. sz.) óta használaton kívül került gregorián tételek, a binatim éneklés gyakorlata nagy bőségben szerepelnek a hanglemezeken. A Schola Hungarica hanglemezei a mai hanglemez-piacon egyedülálló módon és gazdagságban adnak képet a középkori lokális hagyományokról (egyházmegyék, szerzetesrendek, országok, régiók zeneianyagáról), melynek jelentőségére az újabb tudományos kutatások mutattak rá.
A kórus repertoárját kiegészítik a korai többszólamúságból vett tételek, de a kórus és a karmesterek felhalmozott zenei tapasztalatai olykor későbbi korok (reneszánsz, korai klasszika, XX. század) zenéjének előadásában is hasznosítódnak. A hanglemezek és hangversenyek műsora gondosan megszerkesztett ciklusokba rendeződik. A rövid, 2-3 perces darabok helyét, egymáshoz kapcsolódását, változatos rendjét a középkorban a liturgia Page 2 szabályozta. A mai hangverseny-előadásban ezt a régi, rendezett változatosságot szeretnénk tömörített módon felidézni.