..:: audio-music dot info ::..


Main Page     The Desert Island     Copyright Notice
Aa Bb Cc Dd Ee Ff Gg Hh Ii Jj Kk Ll Mm Nn Oo Pp Qq Rr Ss Tt Uu Vv Ww Xx Yy Zz


Omega: XI.

 A l b u m   D e t a i l s


Label: Mega Records
Released: 1983
Time:
 40:22
Category: Pop/Rock
Producer(s): Omega
Rating: ***....... (3/10)
Media type: CD
Web address: www.omega.hu
Appears with:
Purchase date: 2000.06.09
Price in €: 9,99



 S o n g s ,   T r a c k s


[1] Ajánlott útvonal (Omega - Sülyi Péter) - 3:26
[2] Alvajáró (Omega - Sülyi Péter) - 4:14
[3] Kenyér és információ (Omega - Sülyi Péter) - 3:37
[4] Három csendes nap (Omega - Sülyi Péter) - 4:24
[5] Téli vadászat (Omega - Sülyi Péter) - 3:17
[6] Kötéltánc (Omega - Sülyi Péter) - 3:24
[7] Az utolsó óra (Omega - Sülyi Péter) - 4:49
[8] Szemközt a rózsaszínnel (Omega - Sülyi Péter) - 4:28
[9] Elengedett kézzel (Omega - Sülyi Péter) - 2:32
[10] A Hatalom Színháza (Omega - Sülyi Péter) - 5:56

 A r t i s t s ,   P e r s o n n e l


Kóbor János - Ének, Zenei rendezö
Molnár György - Gitár
Mihály Tamás - Basszusgitár
Benkö László - Billentyüsök
Debreczeni Ferenc - Dob

Nemes László - Hangmérnök
Gyémánt László - Grafika

 C o m m e n t s ,   N o t e s


1982 LP PEPITA SLPX 17747
1994 CD MEGA HCD 17747 (94/M - 132)
 

 L y r i c s


Ajánlott útvonal

A város szívébe
Görbén vezet az egyenes út
Jól szedd össze magad
Meg kell szoknod a viszonyokat
Dobozi utca, Teleki tér
Az ember néha leragad a Keletinél

A város szíve a cél
Az ember túlmegy, vagy oda sem ér
Nem baj, ha kanyarodunk
Még mindig jobb, mintha leragadunk
A Prés utca jön vagy a Vigadó tér
Nézd meg a táblát, mielőtt belemennél

A város szívébe
Csak térkép szerint visz egyenes út
Szokd meg a viszonyokat
A bal sáv mindig jobban halad
A Meredek utcán van, aki fél
A Lánchídtól már közel a Szabadság tér


Alvajáró

Hogyha sírsz, jobb, ha elmegyek
Én nem tudok együtt sírni veled
Úgysem érted, már senki sem ért

Szörnyű érzés, bűvös részletek
Nagy zűrzavar, semmi sincs a helyén
Lázban égek és nem tudom, miért

Én azt hiszem, alvajáró vagyok
Nincs életem, csak egybeolvadt napok
Úgy létezem, hogy félig máshol vagyok
Mint tollpihét, felkap, messze sodor a szél

Néha érzem, majdnem ott vagyok
Egy második ébredéshez közel
Melyben éled egy teljesebb lény

Röpke érzés, máris vége van
Mindig visszatart egy láthatatlan küszöb
És megfakul bennem újra a fény

Én azt hiszem, alvajáró vagyok
Nincs életem, csak egybeolvadt napok
Úgy létezem, hogy félig máshol vagyok
Mint tollpihét, felkap, messze sodor a szél

Hogyha sírsz most, jobb, ha elmegyek
Már nem tudok együtt sírni veled
Légy boldogabb, én nem haragszom rád

Két szemem elé, mintha játszana
Megfordítva tart látcsövet a világ
Abban nézlek és távolodom

Mind, azt hiszem, alvajárók vagyunk
Nincs életünk, mindent veszni hagyunk
Úgy létezünk, hogy félig máshol vagyunk
Mint tollpihét, sodor messze minket a szél


Kenyér és információ

Táplálékunk kenyér és információ
Mind a kettő frissen jó
Összefügg a kenyér s az információ
A példából is látható

Összefügg a kenyér s az információ
Mind a kettő frissen jó
Hogyha több a kenyér, kevesebb a szó
Az összeg mindig állandó

Táplálékunk kenyér és információ
Mind a kettő frissen jó
Hogyha több a kenyér, kevesebb a szó
S a tétel megfordítható.


Három csendes nap

Nézd a vérrel írott könyvet
A világ naplót ír, betelt épp egy lap
Nehéz, vértől ázó oldal
Rajta fehér folt, három csendes nap

Nézd az önpusztító műben
A sorok között megbújt három csendes nap
Három zöld levél a télben
Három könnyű sóhaj, szívben élő hang

Mozdul a naplóíró kéz
Újra mártja tollát, várja tiszta lap
Három nap, ennyi volt a béke
Az elmúlt, elmúlt negyven év alatt


Téli vadászat

Bíborló égen áthúz egy vad madár
Anyjához készül, eltévedt, tudja már

Sötét vizek fölött harag lobban
Szegény fiad, vajon tudod-e, hol van
Hason hever talán a fekete hóban
Nyakig merül talán egy fekete tóban

Szalad, szalad, fut a bozótban
Szíve fölött talán fekete hold van
Szegény fiad, vajon tudod-e, hol van
Sötét vizek fölött, riadalomban
Elbújik a Hold

Bíborló égen áthúz egy vad madár
Anyjához készül, eltévedt, tudja már

Sötét vizek fölött harag lobban
Szegény fiad, vajon tudod-e, hol van
Hason hever talán a fekete hóban
Nyakig merül talán egy fekete tóban

Szalad, szalad, fut a bozótban
Szíve fölött talán fekete hold van
Szegény fiad, vajon tudod-e, hol van
Sötét vizek fölött, riadalomban

Elbújik a Hold
Elbújik a Hold


Kötéltánc

A kötéltánc maga az élet,
Fennmaradni, csak ez a lényeg. 
 
Sorsát követi ott fönn minden ember,
Billegünk, mint kényes balerinák.
A porból aki rontott, újra felkel,
Túléli, de többé sosem jut át. 
 
A kötéltánc szigorú élmény.
Nincs megállás a borotva élén. 
 
Sorsát követi ott fönn minden ember,
Billegünk, mint kényes balerinák.
A porból aki rontott, újra felkel,
Túléli, de többé sosem jut át. 
 
A kötéltánc megtanít arra
Az egyensúly: se jobbra, se balra! 
 
Sorsát követi ott fönn minden ember,
Billegünk, mint kényes balerinák.
A porból aki rontott, újra felkel,
Túléli, de többé sosem jut át


Az utolsó óra

Még van idö...
Az égre festhetsz még levegöt,
A földnek adhatsz új legelöt,
A víznek tükrös színt, lebegöt

Még van esély
- de külsö megváltást ne remélj.
A lámpák fényén túl az örök éj:
Most kell lépned még, hogy élj!

Míg az óra körbejár...
Míg az óra körbejár...

Még hihetö,
Hogy nem lesz nagy vihar, ami jö
Hogy megfordul a szél – van idö
A többség jót akar, s ez a fö

Még van idö...
De elkezdödött már a jövö
A kompjuternek tán szive nö
Az ember égig ér, ha felnö

Míg az óra körbejár...
Míg az óra körbejár...

Még van idö...
Az égre festhjetsz még levegöt
A földnek adhatsz új legelöt
Megváltozhatsz még – van idö

Még van esély...
De külsö megváltást ne remélj!
A lámpák fényén túl az Örök Éj:
Most kell lépned még, hogy élj!

Míg az óra körbejár...
Míg az óra körbejár...
Míg az óra körbejár...
Míg az óra körbejár...


Szemközt a rózsaszínnel

Szemközt a rózsaszínnel elnémulni jó
Az áhítat érzése átjár
A pillanat meghasad, nyílik már

Fújják a harsonákat a fűszálak hegyén
A létezés mézzel telt kaptár
A pillanat simogat

Árnyékos vízmosásban ájult kő hever
Csendesen árasztja fényét
A pillanat simogat, mint egy kéz

Szemközt a rózsaszínnel kicsordul a méz
Telve már a mindenség-kaptár
Az áhítat elragad

Szemközt a rózsaszínnel nincs múlt idő
A pillanat száz éve tart már
Lüktető menyegző, tél és nyár

Vízcsepp a gólya csőrén holdfény-drágakő
Visszahull, félúton tart már
Egyre hull, egyre száll


Elengedett kézzel

Régen a kezem fogtad
Most már csak szeretnéd
Akkor te magad mondtad
Hogy önállóbb is lehetnék

Az önállóság titka
Hogy eltartod magad
Az önállóság ára az
Hogy eltartasz másokat

Elengedett kézzel
Nem vagy még szabad
Az önállóság ára az
Hogy eltartasz másokat

Vártad, hogy igent mondjak
Most már csak szeretnéd
A dolgok megváltoztak
Egy szívességet tehetsz még

Az önállóság titka
Hogy eltartod magad
Az önállóság ára az
Hogy eltartasz másokat


A Hatalom Színháza

Rítus, őrült rend
A hatalom őrült rendje
Vérszínű precíz téboly
Kőkemény operett

Jöjj hát, állj meg itt
A sorfal éppen elfed
Ha csendben vagy, innen láthatod
A szörnyeteg hogy lesz szent

Bomba, száll a tömjén
Odakinn sortüzek
Itt benn mindent átvizsgált ma már
Egy hangtalan gépezet

Figyelj, harang zúg
Ott fönt megjelent
Szólni fog most, hogy győzött
Csókot hint a szörnyeteg

Várj, meg ne tedd
Káprázat, mi elvakít
Elfelejted tán, hogy hol vagy
Tedd csak el a fegyvered

Ez színház, semmi több
Nézz körül, ócska díszletek
A színpadon ez csak próba
Bennünk van a szörnyeteg.

 M P 3   S a m p l e s


Currently no Samples available!