..:: audio-music dot info ::..


Main Page     The Desert Island     Copyright Notice
Aa Bb Cc Dd Ee Ff Gg Hh Ii Jj Kk Ll Mm Nn Oo Pp Qq Rr Ss Tt Uu Vv Ww Xx Yy Zz


Locomotiv GT: V.

 A l b u m   D e t a i l s


Label: Hungaroton Records
Released: 1976
Time:
 75:36
Category: Pop/Rock
Producer(s): See Artists ...
Rating: ********.. (8/10)
Media type: CD
Web address: www.lgt.hu
Appears with: Presser Gábor
Purchase date: 1997.12.06
Price in €: 7,99



 S o n g s ,   T r a c k s


[1] Csak az jöjjön (Presser Gábor - Laux József) - 0:30
[2] A Kicsi, a Nagy, az Arthur és az Indián (Presser Gábor - Adamis Anna) - 4:38
[3] Rajongás (Karácsony János - Adamis Anna) - 4:56
[4] Valamit mindig valamiért (Somló Tamás - Adamis Anna) - 7:41
[5] Mindenki (Presser Gábor) - 5:53
[6] Ahogy mindenki (Presser Gábor) - 3:31
[7] Rohanj hozzám (Karácsony János - Adamis Anna) - 4:27
[8] Tiltott gyümölcs (Somló Tamás - Adamis Anna) - 5:05
[9] Fiú (Presser Gábor) - 3:39
[10] Ha a csend beszélni tudna (Somló Tamás - Adamis Anna) - 3:20
[11] Senki gyermekei (Presser Gábor - Adamis Anna) - 6:38
[12] Szelíd eroszak (Somló Tamás - Adamis Anna) - 2:19
[13] Ikarus 254. (Laux József) - 6:30
[14] Arra mennék én (Presser Gábor) - 0:41
[15] És jött a doktor (Presser Gábor) - 1:07
[16] Segíts elaludni (Presser Gábor - Adamis Anna) - 1:41
[17] Ülök a járdán (Somló Tamás - Adamis Anna) - 2:02
[18] Az eso és én (Somló Tamás - Adamis Anna) - 5:28
[19] Várlak (Presser Gábor) - 2:58
[20] Ezüst nyár (Presser Gábor - Adamis Anna) - 3:29
[21] Alomarcú lány (Somló Tamás - Adamis Anna) - 1:57
[22] Neked írom a dalt (Presser Gábor) - 2:15

 A r t i s t s ,   P e r s o n n e l


KARÁCSONY JÁNOS - gitár, acoustic & bass guitars, vocal
PRESSER GÁBOR - zongora; piano, fender-zongora, Hohner-strings, clavinet, Bass-piano, melodica, blues-Harp, ütohangszerek, ének, percussions, vocal
SOMLÓ TAMÁS - basszusgitár; bass, altszaxofon: alto-sax, szájharmonika; mouth-organ, akusztikus gitár; acoustic-guitar, vocal
LAUX JÓZSEF - ütohangszerek; percussions, bongo, talking-drum, timbales, vocal, borító ötlet

ADAMIS ANNA - lyrics

DELY & DELY - conga, bongo, talking-drum, maracas, chékere, guayo, afuche, agogo, cow-bell, claves, tambourine, tortuga, triangulum
SIPOS ENDRE - trumpet
NEUMAYER KÁROLY - trumpet
DÉS LÁSZLÓ - tenor sax
GÁBOR ISTVÁN - tenor sax
FRIEDRICH KÁOLY - posaune
GOZ LÁSZLÓ - posaune
BERGENDY ISTVÁN - baritone sax
POSTÁSY JÚLIA - vocal
VÁRSZEGI ÉVA - vocal
APOSTOLIS - guitar C.4.

APRÓ ATTILA - Zenei rendezõ
KOVÁCS GYÖRGY - Hangmérnök
FÉK GYÖRGY - Hangtechnika
HEGEDÜS GYÖRGY - Fotó
ALAPFY ANDRÁS - Belsõ fotók
NAGYVÁRI LÁSZLÓ - Grafika
CSIKSZENTMIHÁLYI RÓBERT - Érmék

 C o m m e n t s ,   N o t e s


MAFILM - MHV Felvétel
Made in Hungary

Laux "disszidálása" miatt a dupla nagylemez csak rövid ideig volt kapható. Ennek pótlására adták ki 1978-ban az Aranyalbum-ot.

A negyedik oldalon kamu koncertfelvétel hallható: néhány régebbi dalt átdolgozva és lerövidítve újra feljátszottak, erre a felvételre tapsolt rá a stúdióba behívott közönség. Ugyanakkor a lemezborító belsején az 1976-os tabáni koncertrol vannak fotók, de ennek semmi köze a negyedik oldal anyagához.

A dalok címe, szerzoi, a kissé zavaros hangszerösszeállítás és az egyéb információk a lemezborítóba becsúsztatott, impozáns kiállítású sárga lapon olvashatók.

A CD-változatról lemaradt az Ikarus 254.

Az LGT Nagy Képes Kottás Emlékkönyvé-ben a Csak az jöjjön szerzojeként csak Presser Gábor szerepel.
 

 L y r i c s


CSAK AZ JÖJJÖN

Figyelem, figyelem!
Csak az jöjjön, aki bírja,
aki tudja, hogy végigcsinálja.
Csak az jöjjön, csak az jöjjön!
Csak az jöjjön, aki bírja,
aki tudja, hogy végigcsinálja.
Csak az jöjjön, csak az jöjjön!


A KICSI, A NAGY, AZ ARTÚR ÉS AZ INDIÁN

Amíg Te játszottál a téren,
én billentyûket gyúrtam egy zongorán.
Táncoltam a kötélen, és majdnem leestem,
s a nézõtéren Rajtad nevettem.

Még tizenöt sem voltam,
s megõrültem már a dobokért.
Átestél egy kanyarón és egy diplomán,
illemórán és tánciskolán.

És egyszer felgördült a függöny,
szemben ült a tisztelt publikum.
Eljátszottunk mindent, amit addig tanultunk,
kivéve, mit akkor se tudtunk.

A Kicsi, a Nagy, az Artúr és az Indián,
minden hangot ismernek a zongorán.
És ha néha-néha, ezt nem is hallod meg,
mégsem vagyunk elcserélt fejek.

Prágában a csilláron is lógtak,
autogramhoz egy rúzs volt a toll.
Kétszázezer ember, vagy egy meghitt klub,
mindegy, hogyha szól a rock and roll.

Varsóban elveszett a Somló,
és zárva volt az információ.
Locomotiv tortát küldött egy híres szakács,
s Chicagoban szólt a rádió.

Londonban szótárt reggeliztünk,
bár jobban esett volna egy fasírt.
Indián egy medvetalpat rendelt áfonyával,
Józsi tegezett egy bölcs fakírt.

Roppantul gyûlölök repülni-
Én kimondottan tudom élvezni.
Szebbnél rosszabb szállodákban töltöm életem,
telefonkönyv lett már a fejem.

A Kicsi, a Nagy, az Artúr és az Indián,
minden hangot ismernek a zongorán.
És ha néha-néha, ezt nem is hallod meg,
mégsem vagyunk elcserélt fejek.

Ültünk a járdán, benzingõzben,
Friscoról megszületett egy dal.
Egy-két elfelejtett szóban sosem volt hiány,
s nem jött el az Álomarcú lány.

Én csak a Kék asszonyt szerettem,
és kotta nélkül játszom az életem.
A tengelykezû félember még mindig látogat,
de kértem már, hogy ringasd el Magad.

A Kicsi, a Nagy, az Artúr és az Indián,
minden hangot ismernek a zongorán.
És ha néha-néha, ezt nem is hallod meg,
mégsem vagyunk elcserélt fejek.

Anna doktor ujja morze,
írógépén nem volt "zs" betû.
Az erõsítõ megremeg, ha Artúr közeleg,
barázdáról leugrik a tû.

Hordjuk a bal cipõt s a jobbat,
kezünk írja és játsza a dalt.
Én mondom a dallamát és Te a szövegét,
tolni kell a banda szekerét.

A Kicsi, a Nagy, az Artúr és az Indián,
minden hangot ismernek a zongorán.
És ha néha-néha, ezt nem is hallod meg,
mégsem vagyunk elcserélt fejek.


RAJONGÁS

Még és még,
még mindened kell nekem.
Még, és még,
elégetem életem.
Nyitott kés a vágy, ha hív,
rohan a szív.

Még, add még,
a sót a könnyeidbõl.
Még, add még,
a színt a szemeidbõl.
Bennem élj, adj és kérj,
ó, és ne félj.

Még, és még,
tûrd, amit nem lehet.
Még, és még,
törd szét az emlékeket.
Csak az kell, szeress még,
ó, szeress még.


VALAMIT MINDIG VALAMIÉRT

Mosolyt egy jó szóért,
választ egy levélért,
szíved az enyémért,
valamit mindig valamiért.

Rohanást idõért,
sóhajtást erõért,
látomást reményért,
valamit mindig valamiért.

Tudod jól, tudod jól,
ez a dal csak neked szól.

Valamit valamiért
Valamit valamiért
Valamit valamiért
Valamit valamiért

Tegnapot holnapért,
éjszakát nappalért,
ébredést álmokért,
Valamit midnig valamiért.

Hallgatást magányért,
barátot barátért,
életet halálért,
valamit mindig valamiért.

Tudod jól, tudod jól,
ez a dal csak neked szól.

Valamit valamiért
Valamit valamiért
Valamit valamiért
Valamit valamiért


MINDENKI

Az lenne jó, hogy ha
mindenki, mindenki, mindenki, mindenki
mindenki szeretné a jó zenét.
De mindenki tudná, hogy mikor elég.
S mindenki vállalna egy szólamot,
s mindenki fújná a dallamot.
mindenki, mindenki, mindenki, mindenki

És mindenki tudná, hogy a zene segít,
és mindenki tudná, hogy mindenkin segít.
S mindenki tudná, hogy mirõl szól a dal,
s mindenki tudná, hogy most mit is akar.
mindenki, mindenki, mindenki, mindenki
mindenki, mindenki, mindenki, mindenki

És mindenki hagyná a másikat,
hogy énekeljen úgy, ahogy szívébõl fakad.
És mindenki várná a pillanatot,
mikor együtt fújhatjuk a dallamot.
mindenki, mindenki, mindenki, mindenki


AHOGY MINDENKI

Ahogy mindenki, én is megjöttem.
Ahogy mindenki, néha én is elkéstem.
Ahogy mindenki, néha én is nevettem.
Ahogy mindenki, néha rosszat is tettem.
Ahogy mindenki, én is elhittem,
amit mindenki. Aztán mégis rájöttem,
hogy mi vagy nekem.

Ahogy mindenki, én is csókoltam.
Ahogy mindenki, néha én is jó voltam.
Ahogy mindenki, néha én is loptam már.
Ahogy mindenki, sokszor én is sírtam már.
Ahogy mindenki, úgy én is felejtek.
Ahogy mindenki, úgy én is elmegyek.
Ahogy mindenki, én is elmegyek.
Egyszer...


ROHANJ HOZZÁM

Rohanj hozzám, de csak hozzám.
Ne hozz nekem semmit,
csak magad.
Nem vagy álom,
nem vagy emlék,
nem vagy elfelejtett gondolat.

Rádtaláltam,
rádcsodáltam,
vártalak, oly soká vártalak,
hagyd az ajtót
tárva-nyitva,
rohanj hozzám, hogy már lássalak.

Vedd könnyen, ami nehéz velem,
tedd többé, ami kevés nekem.
Vedd könnyen, ami nehéz velem,
tedd többé, ami kevés nekem.

Ölelj engem
erõsebben,
bûvös körödben
vágy éget el.
Rohanj hozzám,
de csak hozzám,
s ne szaladj el tõlem hirtelen.

Vedd könnyen, ami nehéz velem,
tedd többé, ami kevés nekem.
Vedd könnyen, ami nehéz velem,
tedd többé, ami kevés nekem.


A TILTOTT GYÜMÖLCS

Jönni, menni, látni, hagyni, tûrni kéne,
és átbeszélni sok-sok éjszakát.
Hogy ne úgy lássuk a dolgokat
és egymást végre,
mint pohár vízben megtört ceruzát.
Annyi kérdés, annyi érzés izgatott már,
vágyak szültek újabb vágyakat.
Mi lenne, ha minden lámpa
egyszerre zöldre állna:
összefutna az összes vonat.

Annyit kértek már, hogy változz meg,
annyit könyörögtek, javulj meg.
A tiltott gyümölcs édes, még ha zöld is.
A tiltott gyümölcs édes, még ha zöld is.

Amíg gyerek voltál, mindent kipróbáltál.
Most már kérik, fékezd meg magad.
Sárga villamosok közt motoroztál,
fejeden nem volt bukósisak.
Utaztál már az ütközõn, s nem kapaszkodtál,
félvállról vettél tanácsokat,
ezerszer az égõ tûzbe nyúltál,
s megégetted jól a mancsodat.

Annyit kértek már, hogy változz meg,
annyit könyörögtek, javulj meg.
A tiltott gyümölcs édes, még ha zöld is.
A tiltott gyümölcs édes, még ha zöld is.
A tiltott gyümölcs édes, még ha zöld is.
A tiltott gyümölcs édes, még ha zöld is.

Már az elsõ pár lépéstõl kezdve mondták,
hogyan tedd a saját lábadat.
És valóban, lépni, menni megtanultál,
s elmagyarázták a titkokat.
Sorompó, meg fék és piros lámpafûzér
arra is jó, hogy megvédd magad.
Érezd meg, hogy mikor engedd szabadon vágyad,
a mikor csillaptítsd a másikat.

Annyit kértek már, hogy változz meg,
annyit könyörögtek, javulj meg.
A tiltott gyümölcs édes, még ha zöld is.
A tiltott gyümölcs édes, még ha zöld is.
A tiltott gyümölcs édes, még ha zöld is.
A tiltott gyümölcs édes, még ha zöld is.


FIÚ

Fiú, valaki mondta, hogy az élet a Tiéd lesz.
Fiú, valaki mondta, hogy az élet a Tiéd lesz.
De másnak is kell, hogy valamit adjál,
egy betût ebbõl a szóból.
Másnak is kell, hogy valamit adjál,
egy cseppet a marék sóból.

Valaki hozzád tartozik, valaki elmegy.
Valaki szívet ad neked, valaki mérget.
Valaki régen jóllakott, valaki éhes.
Valaki csak rád haragszik, valaki kérdez.

Fiú nem érted most, hogy ezt miért mondom el neked.
Fiú, egyedül tiéd az élet nem lehet,
másnak is kell, hogy valamit adjál,
Egy betût ebbõl a szóból.
Másnak is kell, hogy valamit hagyjál,
egy cseppet a marék sóból.

Valaki hozzád tartozik, valaki elmegy.
Valaki szívet ad neked, valaki mérget.
Valaki régen jóllakott, valaki éhes.
Valaki csak rád haragszik, valaki kérdez.

Figyelem, figyeelm!
Csak az jöjjön, aki bírja,
aki tudja, hogy végigcsinálja.
Csak az jöjjön, csak az jöjjön.
Csak az jöjjön, aki bírja,
aki tudja, hogy végigcsinálja.
Csak az jöjjön, csak az jöjjön.

Fiú, nem érted most, hogy ezt miért mondtam el neked.
Fiú, egyedül tiéd az élet nem lehet,
másnak is kell, hogy valamit adjál,
Egy betût ebbõl a szóból.
Másnak is kell, hogy valamit hagyjál,
egy cseppet a marék sóból.

Valaki hozzád tartozik, valaki elmegy.
Valaki szívet ad neked, valaki mérget.
Valaki régen jóllakott, valaki éhes.
Valaki csak rád haragszik, valaki kérdez.

Valaki hozzád tartozik, valaki elmegy.
Valaki szívet ad neked, valaki mérget.
Valaki régen jóllakott, valaki éhes.
Valaki csak rád haragszik, valaki kérdez.


HA A CSEND BESZÉLNI TUDNA

Ha a csend beszélni tudna,
négymilliárd hangon szólna
mindarról, mi bennünk rejtve él.

Vágy-dal szólna száz szólamra,
minden gondolat dobolna.
Millió szó összefolyna,
ezer nyelven kavarogna,
s a világnak nem lenne titka.

Ha zene nélkül volna dallam,
egy soha meg nem szólalt dalban
megtudnád, hogy mit is akartam.

A csend minden nyelven hallgat,
szóra még sosem bírták,
azt hiszem, hogy ezt még te sem tudnád.
De több van, mit szemed láthat,
de több van, mit füled hall,
s van, akinek a csend szavak nélkül is vall.

Ha a csend beszélni tudna,
hol nevetne, hol meg sírna,
fekete is fehér volna talán

Vallomások, látomások,
víziók és hazugságok,
érzések és kívánságok
megtörnének, széttörnének,
tükörfalán a beszédnek.


SENKI GYERMEKEI

Nézlek Téged egy idõ óta,
Valahol a semmi partján állsz.
Napjaid, mint lejtõkön labda,
S visszautat sehogyan, sehogyan, sehogyan nem találsz.

Valaki ellopott egy szívet,
Valaki ellopott egy dalt.
Valaki eldobott egy lelket,
Valaki egy arcot eltakart.

Életre ítélt egy zörgõ éjjel,
Perceid, mint riadt vadlovak.
S nem azért oltják le a villanyt este,
Hogy számolgasd a csillagokat.

Valaki ellopott egy szívet,
Valaki ellopott egy dalt.
Valaki eldobott egy lelket,
Valaki egy arcot eltakart.

Mindig olyan ajtók elõtt álltál,
Amik mögött sosem vártak Rád.
Miért nevelt fel, meg a piszkos utca?
Szavaidat ott tanulta szád.

Valaki ellopott egy szívet,
Valaki ellopott egy dalt.
Valaki eldobott egy lelket,
Valaki egy arcot eltakart.

Valakinek mindig útban voltál,
Elrúgtak, mint egy papírdobozt.
Saját képeden sokszor tanultad,
Hogy az élet olykor pofonokat oszt.

Valaki ellopott egy szívet,
Valaki ellopott egy dalt.
Valaki eldobott egy lelket,
Valaki egy arcot eltakart.

Jó szavaknál sosem melegedtél,
nem zenélt Neked a szeretet.
Amikor meg épp eszmélni kezdtél,
Elengedték már a kezedet.

Valaki ellopott egy szívet,
Valaki ellopott egy dalt.
Valaki eldobott egy lelket,
Valaki egy arcot eltakart.

Árnyékod áll Mögötted, más senki.
Az is csak, ha szembesüt a Nap.
Nem látod, mert az arcodra van írva,
S kinek szeme van, az elolvas.

Valaki ellopott egy szívet,
Valaki ellopott egy dalt.
Valaki eldobott egy lelket,
Valaki egy arcot eltakart.

Indulnál, de nem tudod, hogy merre.
Nevetsz, hogyha öklöd ütni kész.
Nehéz szaladni a széllel szembe'.
S a tér illata édes, mint a méz.

Valaki ellopott egy szívet,
Valaki ellopott egy dalt.
Valaki eldobott egy lelket,
Valaki egy arcot eltakart.

Szíved, mint az óceánok mélye,
Sötét s néha olyan zavaros.
Tudom, mire vágysz, s mi az, ami kéne.
Mi van közel, s mitõl távolodsz.

Valaki ellopott egy szívet,
Valaki ellopott egy dalt.
Valaki eldobott egy lelket,
Valaki egy arcot eltakart.
Valaki ellopott egy szívet,
Valaki ellopott egy dalt.
Valaki ellopott egy szívet,
Valaki ellopott egy dalt.
Valaki ellopott egy szívet,
Valaki ellopott egy dalt.
Valaki ellopott egy szívet,
Valaki ellopott egy dalt.
Valaki ellopott egy szívet,
Valaki ellopott egy dalt.


A SZELÍD ERÕSZAK

Szava édes méz,
szeme kéken néz,
hangja szépen simogató kéz.
Ahogy nézni tud,
ahogy lépni tud,
iskolában kéne tanítani rég.

Sok szelíd szóval,
mindig csak jóval kér,
de nálam ezzel
mindig mindent elér.

Semmitõl nem fél,
szabad, mint a szél,
és ha hallgat, mosolya beszél.
Végig, zöld az út,
s egyre messzebb jut,
s neki egyáltalán nem mindegy, hogyan él.

Sok szelíd szóval,
mindig csak jóval kér,
de nálam ezzel
mindig mindent elér.

A szelíd erõszak fegyvere oly nagy,
ha ma erõs vagy, legyõzhet holnap.
A szelíd erõszak fegyvere oly nagy,
ha ma erõs vagy, legyõzhet holnap.
A szelíd erõszak fegyvere oly nagy,
ha ma erõs vagy, legyõzhet holnap.
A szelíd erõszak fegyvere oly nagy,
ha ma erõs vagy, legyõzhet holnap.
A szelíd erõszak fegyvere oly nagy,
ha ma erõs vagy, legyõzhet holnap.


IKARUSZ 254

Instrumentális


ARRA MENNÉK ÉN

Arra mennék én, ahol nekem zenél a szél.
Arra mennék én, hol a visszhang hozzám beszél.
Arra mennék én, hol a fák énekét
Egy madár írja szólamokra szét.

Arra mennék én, hol a csönd nekem ír egy dalt.
Arra mennék én, hogy halljam a vad vihart.
Arra mennék én, hol a vágy orkánja zúg,
s a kék asszony valamit a fülembe súg.

Ó, arra mennék én...
Ó, arra mennék én...


ÉS JÖTT A DOKTOR

És jött a doktor...
És azt mondta, hogy nagyon beteg vagyok.
Vigyázz Magadra - szólt a nõvér,
és belém töltött néhény csepp Fagifort.
De nekem nem kell (nem kell, nem kell, nem kell)
Nekem nem kell gyógyszer, adjon valami mást.
Nekem a zene, a zene, a zene, a zene kell...

És jött a doktor,
és azt mondta, hogy ép testben épphogy élek...
És szólt a nõvér -
Dobja el azt a ronda cigarettavéget!
Felírtak mindent, hogy naponta szedjem.
Egyszer, kétszer, háromszor, négyszer.
Nekem a zene, a zene, a zene, a zene kell...
A zene...

És jött a doktor,
És azt mondta, hogy gyógyultan távozhatok.
És jött a nõvér, ó, nagyon szép volt,
és azt mondta, hogy holnap táncolhatok.
De nekem más kell,
Nekem a zene, a zene, a zene, a zene kell...
A zene...


SEGÍTS ELALUDNI

Segíts elaludni,
Segíts elaludni,
Segíts elaludni,
segíts, segíts, segíts,segíts.

Az álom hazavisz engem,
ott, hol szabad a kedvem,
Segíts elaludni,
Segíts elaludni.

Szédült álmok robbannak bennem,
ha nem segítesz most, haza kell mennem
segíts, segíts, segíts, segíts, segít-ség!
Ó, most az egyszer még...

Segíts elaludni,
Segíts elaludni,
Segíts elaludni,
Segíts, segíts, segíts, segíts..

Fáradt már a testem,
fáradt már a lelkem.
Segíts elaludni,
Segíts elaludni.

Ne akarjál most semmit tõlem.
Álmok zuhannak föl-alá bennem.
Segíts, segíts, segíts, segíts, segít-ség!
Ó, most az egyszer még...

Segíts elaludni,
Segíts elaludni,
Segíts elaludni,
segíts, segíts, segíts, segíts, segíts.

Fáradt már a testem,
fáradt már a lelkem.
Segíts elaludni,
Segíts elaludni.

Kicsavart citrom a szívem,
eldobnám, de nem ereszt engem.
Segíts, segíts, segíts, segíts, segít-ség!
Ó, most az egyszer még.


ÜLÖK A JÁRDÁN

Ülök a járdán, hangodat várnám,
de nem vagy velem, nem szólsz hozzám.
Ülök a járdán, arcodat hívnám,
de nem vagy velem, nem nézel rám.
Motorok gõze mérgezi szívemet.
Szédül is tõle, és attól, hogy még szeret.

Szabad is lennék, hogyha még tudnék,
kiállnék akármelyik útra.
Szemben a széllel, kitartott kézzel,
mint aki célját régen tudja.
Szemembe néznek olajcsepp-csillagok.
Ülök a járdán, és csak rád gondolok.

Ülök a járdán, lépteid várnám,
de mással vagy és nem érsz hozzám.
Ülök a járdán, kezedet fognám,
de mással vagy és nem gondolsz rám.
Motorok gõze mérgezi szívemet.
Szédül is tõle, és attól, hogy még szeret.


AZ ESÕ ÉS ÉN

Az esõ ezer szöget ver rám,
szöget üt a szélben síró fán.
Rámszögezi bánatterhét,
de te nem jössz, hogy levennéd.
Az esõ csak hull, egyre hull.

Feketén dobol a ház falán,
ablakszemek könnyeznek dalán.
Rámzárja a magány ajtaját,
de te nem jössz, hogy kinyitnád.
Az esõ csak hull, egyre hull.

Ha a felhõt szerteoszlatnád,
mint egy virág, úgy hajolnék rád.

Az esõ kopog szívem helyén,
sötétbõl rak falakat körém.
Megvakítja éjszakámat,
de te nem jössz, hogy fényt lássak.
Az esõ csak hull, egyre hull.

Ha a felhõt szerteoszlatnád,
mint egy virág, úgy hajolnék rád.


VÁRLAK

Úgy mentél el, úgy mentél el, ahogy jöttél,
semmit sem hagytál, s félek, hogy semmit sem vittél.
És most itt vagyok, és itt hagyott hangokat hallgatok.
S megint kérdem:

Miért nem hívsz? Hívlak minden reggel.
Miért nem sírsz? Sírok minden éjjel.
Miért nem vársz? Várlak mindenemmel.
Miért nem hívsz? Hívlak két kezemmel.
De úgy-úgy félek, hogy csak én hallom hangodat.

Miért hagytál el, és miért kísért még most is a hangod?
Miért hagyál el, és miért nem érinti ujjad az arcom?
És most itt vagyok és szédülten, egyedül ballagok.
És megint kérdem:

Miért nem hívsz? Hívlak minden reggel.
Miért nem sírsz? Sírok minden éjjel.
Miért nem vársz? Várlak mindenemmel.
Miért nem hívsz? Hívlak két kezemmel.
De úgy-úgy félek, hogy csak én hallom hangodat.


EZÜST NYÁR

Én most kérlek,
mikor fázik a szó, a lélek.
Én most kérlek,
mikor fáraszt már az élet.
Én most kérlek,
mikor olvad a hó, a jéghegy.
Én most kérdlek,
mikor olvad meg a szíved?

Hol van már az ezüst nyár,
oh, az ezüst nyár?
ná-nánáná-nánáná.

Hol van már az ezüst nyár,
oh, az ezüst nyár?
ná-nánáná-nánáná

Kék az árnyék,
mikor zöldell a völgy, csak járnék,
és csak szállnék,
ahol boldog a föld, megállnék,
és csak állnék,
álmaidra úgy vigyáznék.
És csak élek,
éveimre visszanézek.

Hol van már az ezüst nyár,
oh, az ezüst nyár?
ná-nánáná-nánáná

ná-nánáná-nánáná

Hol van már az ezüst nyár,
oh, az ezüst nyár?
ná-nánáná-nánáná


ÁLOMARCÚ LÁNY

Hívok egy régi álmot
várom, ki benne áll -
Álomarcú lány.

Értem, ha szólal bennem,
érzem, ha megérint,
Álomarcú lány,
mindig gondolj rám!

Átkarol, hogyha kérem,
rámhajol, úgy mint rég,
Álomarcú lány.

Érzi, hogy mért is nézem,
érti, hogy mért is fáj,
Álomarcú lány,
mindig gondolj rám!

Szép, mint egy színes álom,
Kár, hogy csak néha lát,
Álomarcú lány.

Vállamra száll a hajnal,
Búcsúzik õ is már,
Álomarcú lány,
mindig gondolj rám!

Álomarcú lány,
mindig gondolj rám!
Lépj közell hozzám,
mindig gondolj rám,
vidd el éjszakám,
mindig gondolj rám -
Álomarcú lány!


NEKED ÍROM A DALT

Hé, Te aki az utcán újságot árulsz,
És ötkor kelsz, zötyögsz villamoson,
és éjjel tanulsz, és fáj a szemed,
s a fáradtságtól a könnyed kicsordul.
Adj egy percet nekem az életedbõl!

Hé, te, aki nappal dolgodat végzed,
S géped vezeted és hajtod magad,
és embert gyógyítasz és gyereket tanítsz,
és este fáradtan várod az álmodat.
Te is adj egy percet az életedbõl!

Vártam rá, hogy elmondjam, hogy elénekeljem,
hogy tudd, hogy érezd, hogy elhidd nekem,
higy neked szól a gitár, neked zörög a dob,
neked gyúlnak a fények, és csak neked írom a dalt.
Neked énekelem.
Neked írom a dalt, neked énekelem.

Asszony, Te, aki életet adtál kezemnek,
hogy neked is írjon egy dalt.
Most ülj le szépen, tedd öledbe kezed,
és hunyd le a szemed, és csendben figyelj rám!
Még egy percet kérek az életedbõl!

Vártam rá, hogy elmondjam, hogy elénekeljem,
hogy tudd, hogy érezd, hogy elhidd nekem,
higy neked szól a gitár, neked zörög a dob,
neked gyúlnak a fények, és csak neked írom a dalt.
Neked énekelem.
Neked írom a dalt, neked énekelem.

LÁNY!!
És most te jössz a sorban, kinek tudnia kell,
hogy rád is vár még egy dal.
Ó, de nem ez a dal, egy sokkal szebb,
ami csak a tiéd.
Most figyelj rám!
Adj egy percet nekem az életedbõl...

 M P 3   S a m p l e s


Currently no Samples available!