..:: audio-music dot info ::..


Main Page     The Desert Island     Copyright Notice
Aa Bb Cc Dd Ee Ff Gg Hh Ii Jj Kk Ll Mm Nn Oo Pp Qq Rr Ss Tt Uu Vv Ww Xx Yy Zz


Locomotiv GT: Loksi

 A l b u m   D e t a i l s


Label: Hungaroton Records
Released: 1980
Time:
 75:30
Category: Pop/Rock
Producer(s): See Artists ...
Rating: *********. (9/10)
Media type: CD
Web address: www.lgt.hu
Appears with: Presser Gábor
Purchase date: 1999.04.02
Price in €: 9,99



 S o n g s ,   T r a c k s


Álom
[1] Prológ és trialóg (Presser Gábor - Sztevánovity Dusán) - 8:44
[2] Gondolj rám (Presser Gábor - Sztevánovity Dusán) - 6:22
[3] Ha eljönnek az angyalok (Presser Gábor - Sztevánovity Dusán) - 3:50

Élet
[4] Boksz (Presser Gábor - Sztevánovity Dusán) - 5:31
[5] Erogép (Presser Gábor - Somló Tamás - Sztevánovity Dusán) - 4:48
[6] Sziszifuszi blues (Presser Gábor - Sztevánovity Dusán) - 3:42
[7] Embertelen dal (Presser Gábor - Somló Tamás - Sztevánovity Dusán) - 6:34

Játék
[8] Primadonna (Somló Tamás - Sztevánovity Dusán) - 5:50
[9] Játszunk (Somló Tamás - Sztevánovity Dusán) - 2:36
[10] Cabolo (Karácsony János) - 2:26
[11] A dal a miénk (Karácsony János - Sztevánovity Dusán) - 4:32
[12] Nagyon kell, hogy szeress (Somló Tamás) - 4:35

IV. oldal
[13] Aldd meg a dalt (Karácsony János - Sztevánovity Dusán) - 2:17
[14] Szentimentális "rakenroll" (Presser Gábor - Sztevánovity Dusán) - 5:26
[14] Ha eljönnek az ördögök (Presser Gábor) - 1:08
[15] Mozi (Presser Gábor - Sztevánovity Dusán) - 5:28
[16] Aldd meg a dalt (Karácsony János - Sztevánovity Dusán) - 1:41

 A r t i s t s ,   P e r s o n n e l


PRESSER GÁBOR - ének, Yamaha elektromos zongora és koncertzongora, Roland Jupiter 4, Korg vocoder, ütohangszerek, harangjáték, hangszerelés, zenei rendezõ
SOMLÓ TAMÁS - ének, altszaxofon, basszusgitár, chromonika, ütohangszerek
KARÁCSONY JÁNOS - Ének, gitárok, szintetizátor, ütohangszerek
SOLTI JÁNOS - dob, ütohangszerek

Fúvós-szekció:
DÉS LÁSZLÓ
GOZ LÁSZLÓ
CSIZMADIA GÁBOR
SOMLÓ TAMÁS

Az "Embertelen dal" fúvóskórusát hangszerelte és a tenorszaxofon-szólót játssza DÉS LÁSZLÓ
Az "Aldd meg a dalt" zongora- és szintetizátor-szólamát KARÁCSONY JÁNOS játssza

Külön kösönet szíves közremuködésükért a követkézoknek:
BO GARRESSPER
MTOMO LASSA
OJA TILSSON
JASON SYNACKROA

PÉTERDI PÉTER - Zenei rendezõ
KOVÁCS GYÖRGY - Zenei rendezõ
KOVÁCS GYÖRGY - Hangmérnök
NAGYVÁRI LÁSZLÓ - Fotó, grafika

 C o m m e n t s ,   N o t e s


Pepita felvétel. Készült a MAFILM Zenetermében. Made in Hungary. LP: MHV Pepita SLPX 17652-53 (1980)
Hungaroton Mega SLPM 37536-37 (91/M-011-012) (1991)
CD: Hungaroton Favorit HCD 37444 (1990)
Hungaroton-Gong HCD 37444 (92/M-011) (1992)

A szerzok, címek, egyéb információk nem a lemezborítón szerepelnek, hanem egy, a borítóba csúsztatott dupla lapon. Bár a dalszövegek az akkori lemezgyári gyakorlatnak megfeleloen nem jelenhettek meg a lemezborítón, itt van egy "Jegyzokönyv a rosszul értheto sorokról", ami talán a lemez hangulatából hivatott ízelítot adni.

A Nagyon kell, hogy szeress szövegírója valójában Dusán, az LGT Nagy Képes Kottás Emlékkönyvé-ben már így szerepel.

1990-ben, még az összkiadás elott, önálló CD-n is megjelent.



Címoldalunkon a Locomotiv GT

A bevetés

Mindenki tudja, hogy ennyi az egész
Az élet csak arasznyi repülés, földtol a földig
A világnak mindegy, hogy meddig érsz,
De neked és nekem ez most az egyetlen,
Az elso és utolsó bevetés

A prológ szól, a mondatokat a háttérben szinkrontolmácsok fordítják. Szerepük ezzel véget is ér: az üzenet kijuthat a nagyvilágba. Kezdodik az álom, kezdodik az újabb, nem is az elso, nem is az utolsó bevetés a "Locomotiv GT" számára. Félve merem csak leírni, mert elszoktunk a magasztos jelzoktol: a magyar popzene történetének legnagyszerubb, legszorongatóbb, legsokoldalúbb, legigényesebb, legbölcsebb alkotását vette fel dupla lemezre Presser Gábor, Somló Tamás, Karácsony János, Solti János, Sztevánovity Dusán. Nyolcvan perc alatt elmondják mindazt, ami a popzene nyelvén elmondható, megszólaltatható, kifejezheto: kavarognak és összeállnak a képek, felkorbácsolódnak és megnyugszanak az érzelmek, lebegnek és földet érnek a hangulatok. A mozaik-tételeket kimondatlanul, de sugallva egy közös gondolat köti össze: az értelem és a felelosség becsülése.
A lemez négy oldalából három alcímet visel: Alom, Élet, Játék. A negyediknél szabad a választás: a hostettek és bukások, eroszakok és megbékélések állandó párviadala csupán álmaink életszeru játéka volt-e, mint ahogy a Mozi sejteti, vagy maga a valóság. Keressünk-e egyáltalán valamiféle vezeto-átvezeto vonalat, kapcsolatot a szerzemények között, vagy a belemagyarázott kerettörtének helyett fogadjuk el (vegyük észre), hogy az LGT egyszeruen napjaink pár perces tréfáit, drámáit sematikusnak tetszo, de égbekiáltóan fontos történeteit játssza el a dalokban? Egy biztos: a versek és a zenei fordulatok olyan mindannyiunkra jellemzo, de csak párunkra hasonlító dokumentumjátékká állnak össze, amelyet eddig jobbára csak a film eszközeivel lehetett megjeleníteni. És ez a zenefilm nem, vagy nem csak a hetvenes évek magyarországi történetét dokumentálja: ez a bevetés az ember mindenkori és mindenholi küzdelmének, elvérzésének és diadalának hangokba-szavakba préselt lenyomata.
Az album az Alom, a Prológ és trialóg-gal kezdodik. Görcsölo, vicsorgó ez az álom: a gonosz pusztítás, az ötös számú parancsolat (Ne ölj!) megszállott megszegése, az eltorzult, dicsoségre és gyönyöru halálra buzdító beszédek kábulata, az élo célpontra tüzelés ostoba vadászszenvedélye villódzik és keveredik. A kompozíció alapmotívuma ismeros: a Ringasd el magad óta valamennyi lemezen elobukkan a beszédhez közelíto, pár egymáshoz közelálló hang váltakozása, sot a három énekes eltéro hangszínét bemutató váltott szereposztás. De most más a köntös: a dobok izgató, kegyetlenül visszatéro pergése, a vocoder tömeghangutánzása, a dinamikai ellenpontok egymásra halmozása formailag sem emlékeztet az LGT korábbi munkáira, tartalmában viszont új ez a hang. A Gondolj rám A harc utáni csendes megbékélést ígéri: Presser Gábor finom zongorafutamai és lírája a feloldást jelenti. Mint ahogy az álom szépséges csodavarázslását hozza el a Ha eljönnek az angyalok csilingelo, szférikus mesevilága - ilyen vágyakozó meghittséggel az Alomarcú lány óta nem találkozhattunk.
Az Élet a Box-szal egyenlo. Ez az ébredés realitása. Cinikusan rekedtes az ének, ha férfi vagy, állod az ütést, adok is kapok is a jelszó. Az Erogép robothangú viccelodése, az eroszak és a pofozógép hamis hatalmát hirdeti. A reménytelen küzdelem a Sziszifuszi blues-ban szólal meg a legnyilvánvalóbban, hogy aztán minden a visszájára forduljon az Embertelen dal görbe tükrében.
A Játék a szerelemmel kezdodik. A Primadonna kifestett álarca mögött semmi sincs, a vetkozteto kezek a semmit markolják. Az elso lemez Presser Gáboré - nemcsak azért, mert azon az o szerzeményei szerepelnek, vagy jobban mondva éppen azért. A második oldalon Somló Tamásé, majd Karácsony Jánosé a foszerep, szerzoként és énekesként egyaránt. Somló Tamás a flegmánbölcs zenei humor, Karácsony János a vérbo lendület képviseloje. A Primadonna jókedve, a Játsszunk és a Nagyon kell, hogy szeress meditatív miniszimfóniája valahogy ellentétben áll a Cabolo gitárvirtuozitásával és A dal a miénk dallamosságában is határozott, szikár világával. De éppen ez az ellentét az oka, hogy ez az oldal a legüdébb, a legközvetlenebb a négy közül.
A negyedik, alcím nélküli oldal, az összefoglaló. Az Aldd meg a dalt segélykérése, a Szentimentális "rakenroll" dübörgo koncerthangulata, a Mozi fájdalmas beismerése, az Aldd meg a dalt visszhangzó ismétlodo üzenete a Locomotiv GT tudásának és szándékának összegzése. Lehet, hogy nincs kerettörténet, de ha van, akkor ez a húsz perc az epilógus.
Bevallom, hatéves popújságírói és tizennyolc éve tartó popzenei rajongásom óta a Locomotiv GT dupla albumának elmondása-elemzése a legnehezebb feladat. Mert Sztevánovity Dusán gondolatainak mélységét, utalásainak áttételeit és érett szógazdagságát csak külön tanulmányban lehetne értékelni igazán. Mint ahogy nem lehet illoen részletezni a felvételtechnika különleges és sziporkázó ötletességét (zenei rendezo Péterdi Péter, Kovács György, Presser Gábor, hangmérnök Kovács György, hangtechnika Puskás Géza, Feszl Miklós), az énekesek kivételes hangtisztaságát és átélését (Karácsony János, Somló Tamás, Presser Gábor), a mindvégig vezeto hangszeresek képességeit (Presser Gábor, Solti János) nem lehet a részrehajlást sejteto dicséretek halmaza nélkül említeni. A Locomotiv GT együttes munkájának minden pillanatában a tudás sugárzik. Egyet szabad: még egyszer kijelenteni, hangsúlyozni, hogy ez a dupla album izgalma, tisztasága és értéke okán megkívánná, hogy azok a szinkrontolmácsok ne fejezzék be a munkát a prológus után. Fordítsák csak le az egészet a világ sok nyelvére.

Bálint Péter
Pesti Műsor - 1980. december
 

 L y r i c s


PROLÓG ÉS TRIALÓG

"Mindenki tudja, hogy ennyi az egész.
 Az élet csak arasznyi repülés földtõl a földig.
 A világnak mindegy, hogy meddig érsz,
 de neked és nekem ez most az egyetlen,
 az elsõ, s az utolsó bevetés."

-Hangolj rám!!
-Mint én is rád...
-A rádiónkon három hang egy hullámhosszon állt.
-Hangolj rám és add tovább..
-Mi halljuk egymást, jó lenne, ha õk is hallanák.
-Én nem ismerlek és szeretnéém, ha tudhatnám, ki vagy.
-A távolban egy pont vagyok, de célnak elég nagy.
-A felségjel a gépemen s a szívemen még ép.
-Ha eltalállak, mind a kettõ porrá éghet még.
-Nem is rég, úgy szálltam fel, hogy nem is
 tudtam rólad azt, hogy valahol létezel.
-Te és én, úgy szálltunk fel, hogy sejtettük,
 ha öreg nem is, de talán hõs leszel.
-És mondd, aki kitüntetne, az miért nincs most itt?
-Azt nem kötik az orrodra a nem is tudom, kik.
-Majd tüzet nyitunk egymásra, ha lõtávolba érsz.
-Hát énekelj, vagy imádkozz, az segít mikor félsz.
-Hallgass rám és add tovább!
-Ha tüzet szüntetsz én sem lövök rád.
-Figyelj rám és add tovább!
-Ha futni hagylak, futhatok, mert jön az igazság.
-Az igazság a gyõzelem és gyõzni harcban kell.
-De a harcra már az igazságért buzdítottak fel...
-Ez csapda!
-Csupa össze-vissza kiforgatott szó...
-Épp azért, mert nem érted, csak harcolni vagy jó.

"Dicsõség dolga, hogy jobb legyél,
 és pontosan találj.
 Dicsõség dolga, hogy úgy tüzelj,
 hogy közben meg sem állj!
 Dicsõség dolga a gyõzelem,
 s ha kell, a gyönyörû halál.
 Dicsõség dolga, hogy a dicsõséges dicsõk
 dicsõségért
 dicsõségesen..."

-Hangolj rám, és figyelj rám!
-Csak véletlen, hogy három hang egy hullámhosszra állt.
-Hangolj rám, és add tovább!
-Mi halljuk egymás, jó lenne, ha õk is hallanák.
-A felségjel a gépemen s a szívemen már ég.
-És messze még a föld.
-És messze már az ég.
-A monológ, a dialóg, a trilaóg kevés...
-Az ötös számú parancsolat nekünk túl nehéz.


GONDOLJ RÁM

Gondolj rám,
ha csillag zuhan földi éjszakán.
Ha megszakadnak mondatok,
ha megszûnik egy gondolat,
ha átfestik a múltamat,
s ne várj.
Gondolj rám,
ha elpattan egy húr a zongorán,
ha széttörik egy rossz futam,
ha csendben élsz és boldogan,
egy szál gyufa, ha ellobban,
s ne várj!

Mikor megtorpan egy lépés,
mikor megroppan a jég,
mikor elfogyott egy érzés,
mikor megvillan az ég.
Úgy lásd, mint én,
hogy lássam veled.
Úgy értsd, mint én,
hogy értsem veled.
Úgy szólj, mint én,
hogy szóljak veled.

Gondolj rám,
ha friss nyomot hagysz otszágút haván,
ha tó vizébe követ dobsz,
ha csobban és ha elmerül,
s a csend a csenddel elvegyül,
és ne várj.

Gondolj rám,
ha villámtépte ágat látsz a fán,
ha füst sem marad már a láng után,
ha erény lesz majd nem gondolni rám.

Gondolj rám,
ha gyümölcs érik villámtépte fán,
ha parázs él a láng után,
ha jólesik még néhanap,
hogy rólam szól egy gondolat,
s ne várj.

Mikor megtorpan egy lépés,
mikor megroppan a jég,
mikor elfogyott egy érzés,
mikor megvillan az ég.
Úgy lásd, mint én,
hogy lássam veled.
Úgy értsd, mint én,
hogy értsem veled.
Úgy szólj, mint én,
hogy szóljak veled.


HA ELJÖNNEK AZ ANGYALOK

Minden jól van már, ha itt vagyok,
s hajakban tépett virág mosolyog.
Tiszta égre száll egy hófehér dalom,
s végre béke ül az arcokon.
Egy kicsit félve várom, azt mi vár.
Lelkemen minden ablak nyitva áll.
Ha eljönnek az angyalok,
otthon vagyok.

Szerelem suhant át a föld felett.
Innen kintrekedt a gyûlölet.
Vállad a vállamhoz érve
ringass, ringass még!
Itt nincs erõ, mely elszakít,
itt nincs barát, ki elveszít.
Ha eljönnek az angyalok,
otthon vagyok.


BOKSZ

Egym kettõ, három, négy, öt, hat, hét, nyolc, ....boksz!
Nyisd ki a szemed és csukd be a szád,
mert álcsúcson vág a homokzsák.
Az érveidre is kesztyût húzz,
mert kinyújtanak, ha mellényúlsz.
Itt jobb, ha ütsz, mint ha rosszat szólsz,
csak kemény légy, mint a Rolling Stones.
A kicsi fej jobb ide, mint a nagy,
a fej csak a célpont, az ököl az agy.
Mert ilyen a boksz.
És titkold el, mikor neked is fáh,
és fõleg ne sokat filozofálj.
Ha sohasem jön be a bal csapott,
sohasem vesz meg egy jobb csapat.
És ha kiállsz, a kínokat állnod kell,
oda az álmod, ha lefekszel.
Csak akkor nem baj, ha elalszol,
ha már a gong helyett harang szól.
Mert ilyen a boksz.

Nem mondják el neked,
nem tudja gyermeked, mit jelent:
Aki könnyel földre szült,
csókokkal bár, de ringbe is küld.

Rá se ránts, ha a tömeg zúg,
fontos ember az, aki súg.
És könnyen nyersz, ha megbecsül,
aki az asztal mögött ül.
Mindegy, ringbe kivel szállsz,
ha õ kapja, amit másnak szánsz.
Ha végül a fejedet nem ütik szét,
pontozónak is mehetsz még.
Mert ilyen a boksz.

"Szeretet vezessen életedben!"
-Ugye szép?
-De szép!
-Ahhh!...
-Ugye szeretnél gyõzni itt?
-Szeretnéd azt, hogy szeressenek?
-Oly szép a szeretet, hát úgy szeress, mint én.
-Csak érzéssel tömd ki a kesztyûdet,
 és gyerünk! BOKSZ!

Mindent tudok, hisz hallottad,
nos, rajta barátom, védd magad!
Kemény dolog, ami vár itt rád,
én ebbõl alapítok iskolát.
Na-na, na-na, na-na, mit csinálsz?
Ha félsz, okosabb, ha odébbállsz.

Nyisd ki a szemed és csukd be a szád!
Nézd, repül a, repül a homokzsák.
Ilyen a boksz.
Egy, kettõ, három, négy, öt, hat, hét, nyolc, kilenc, tíz.


ERÕGÉP

-A kormány mögött bárki ül,
 nem vagy szép, csak erõs.
-VIGYÁZZ, AZ ERÕGÉP ÉN VAGYOK!
-Már megelõztek annyian,
 kérlek, te is elõzz!
-VIGYÁZZ, AZ ERÕGÉP ÉN VAGYOK!
-Csak az bosszant, ha lerobbansz
 és elzárod az utam.
-VIGYÁZZ, AZ ERÕGÉP ÉN VAGYOK!
-Ha szembe csattogsz velem,
 elakad a szavam.
-VIGYÁZZ!
-Értsd meg, csak annyit adhatok!
 Értsd meg, emberbõl vagyok!
 Értsd meg, többet nem tudok!
-VIGYÁZZ!

-Te megkaptad és felmutattad sok barátom szívét.
-VIGYÁZZ, AZ ERÕGÉP ÉN VAGYOK!
-Én dalokat és szólamokat zúdítottam beléd.
-VIGYÁZZ, AZ ERÕGÉP ÉN VAGYOK!
-A tied amit felmarkolsz, de mit adsz érte nekem?
-VIGYÁZZ, AZ ERÕGÉP ÉN VAGYOK!
-Hát ne zakatolj ellenem, gurulj inkább velem!
-VIGYÁZZ!

Építs helyet a pénzemért,
ahol táncolhatok.
Építs utat a holnapért,
amin elfuthatok!
Idõt, ahol nyugodt vagyok,
teret, ahol ordíthatok!
Építs nekem sok éjszakát,
amin szerethetek!
Néhány napot, hol nem vagy ott,
hogy elfelejtselek!
Figyeld az érveimet,
csináld, amit mondok neked!
Állj meg, ez nem jó út neked!
Állj meg, ez rajtam át vezet!
Állj meg, ész kell gõz helyett!
-VIGYÁZZ!


SZISZIFUSZI BLUES

Én harcoltam már eleget,
de látod, abbahagyni nem lehet.
Ha kiütnek, ha én nyerek,
már indul is az új menet,
s így átverekszünk éveket,
s csak egyszerre lehetünk vesztesek s gyõztesek.

Ha elhordom a köveket,
máris újra nõnek még nagyobb hegyek.
De viszem, mint a többiek,
és káromkodok, vagy nevetek,
és azt akarom, amit nem lehet,
érted és ellened,
veled és nélküled
ééén.


EMBERTELEN DAL

Volt egy faltól-falig ház.
Ó ez embertelen gáz.
És volt egy huszonéves láz,
Ó, ez embertelen gáz.
És besurrantunk az üres házba,
Hogy szeressük egymást minden délután.
Ó, ez embertelen gáz.
És szeretõt, inget, hitet cseréltünk
a törvénytelen éjszakák után.
Ó, ez embertelen gáz.

De jött egy zubbonyszínû gép.
Ó, ez embertelen szép.
És jött sok féktelen kerék.
Ó, ez embertelen szép.
Én fogcsikorogva forogtam köztük,
és fogadkoztam, hogy nem esek, nem esek szét.
Ó, ez embertelen szép.
És megcsiszoltak és dörzsölt lettem,
és simára kopva nem pörgök be rég.
Ó, ez embertelen szép.

Mert van, ami, annyira esztelen,
hogy csakis meztelen jó.
Van, ami annyira esztelen,
hogy csakis meztelen jó.
Meztelen jóóó!

És jött a garázsigazgató.
Ó, ez embertelen jó.
És jött sok defektfoltozó
Ó, ez embertelen jó.
A kerékkötõt azt kerékbetörték,
Vagy kereket oldott jó idõben még.
Ó, ez embertelen szép.
Vagy kereken kimondta kertelés nélkül
a kevés az neki mindenbõl elég.
Ó ez embertelen szép.

Embertelen szép, embertelen jó,
embertelen jó, csak embernek való.
Embertelen szép, embertelen jó,
embertelen jó, csak embernek való.

Nincs e dalban semmi baj.
Ez egy embertelen dal.
És nincs se tõr, se rák se fal.
Ez egy embertelen dal.
És nem akar senkinek semmi rosszat,
mert sima és sehol senkit nem zavar.
Ez egy embertelen dal.
Csak virág virít a vidám réten,
s a világon minden vétket eltakar.
Ez egy embertelen dal.

Mert van, ami, annyira esztelen,
hogy csakis meztelen jó.
Van, ami annyira esztelen,
hogy csakis meztelen jó.
Meztelen jóóó!

Embertelen szép, embertelen jó,
embertelen jó, csak embernek való.
Embertelen szép, embertelen jó,
embertelen jó, csak embernek való.


PRIMADONNA

Primadonna, légy az enyém,
a dalodat súgd a fülembe!
Primadonna, isteni lény,
szerelem gyúlt a szívemben.
Tapsom visszahív, tiéd itt millió szív,
Primadonna!
Arcod úgy ragyog, teljesen kész vagyok,
légy az enyém!
Primadonna szeretlek én.
Ugye rózsaszín csipke az ágyad?
"Primadonna, légy az enyém!"
Ugye, így kell ezt mondani nálad?
Hangod kis hamis, de félek a csókod is,
óh, Primadonna!
Zúg a tapsvihar, annyira felkavar...
Légy az enyém!

Primadonna, drága Primadonna,
sohasem vágytam én jobbra.
Primadonna, príma Primadonna,
könyörgö, hullj a karomba!
Pezsgõ, orgona, illatorgia vár, Primadonna!
Milliók kedvese, szállj le a földre
és légy az enyém!

Hidd el nekem, bár alig hiszem el,
a Primadonna eljött velem, úgy, ahogyan kell.
Ölben vittem a hatodikra fel,
a küszöbön majdnem én ájultam el.
A kabát alatt kicsit remegett a kezem,
de szépen hagyta, hogy gyorsan levegyem.
A sál jött aztán és utána a kalap,
de rajta akkor még elég ruha maradt.
Levettem szépen, sorba,
-bár sohase tettem volna!-
a ruhában nem volt semmi,
a karomban nem volt senki!
Teste csak a jelmez volt,
hangja talán gépbõl szólt.
Arca csak a színes fény,
hangulat egy szép estén...

Nagy halom ruha s benne a semmi:
a szép Primadonna.
Púder, ékszerek, gyöngyök és flitterek...

Primadonna, ezt ki hiszi el,
ha majd keresni kezdenek rajtam?!
Primadonna, príma-Primadonna,
magamra hagytál a bajban...
Primadonna, príma-Primadonna,
bejössz és nem megy ki senki!
Primadonna, príma-Primadonna,
kétségebe ejt ez a semmi.
Mit tettél, príma-Primadonna,
Mit tettél, príma-Primadonna,
Mit tettél, príma-Primadonna?!!


JÁTSZUNK

Játszunk,
Addig jó, amíg csak játszunk:
hamisan, indulót, nótát.
Játszunk
bolondot, bölcset és némát.
Játszunk,
mindegy, akárki szól ránk.
Addig jó, amíg csak játszunk.

Játszani segít nekem
ha te is játszol velem.
Játszunk,
a mások türelmével.
Játszunk,
a mások szerelmével.
játszunk,
szabállyal, tûzzel.
Játszunk,
és csak játsszuk, hogy játszunk.
Játszunk,
amíg deszkákon állunk.
Játsuznk,
amíg lejjebb nem szállunk.
Addig jó, amíg csak játszunk.

Játszani segít nekem
ha te is játszol velem.


CABOLO

Instrumrntális


A DAL A MIÉNK

Lehet másé az érdem,
lehet másé a pénz.
S ami a koszorút fonja,
lehet másé a kéz.
Lehet a dicsõség is másé,
és ami ontja a fényt.
De ha visszhangzik bennünk,
a dal a miénk.

Lehet másé a vétkem,
és másé a múlt.
Lehet másé a csillag,
ha a fénye kigyúlt.
Lehet másé a mennybolt,
s amin fekszünk, a rét.
De ha visszhangzik bennünk,
a dal a miénk.

Ha mondanám, de nem tudom jól,
akkor helyetem szól
egy szólam a régi napok dalaiból.

Lehet másé a harc is,
lehet másé a rend.
Lehet másé a dallam,
lehet másé a csend.
Lehet a gondolat is másé,
másé a kezdet és a vég.
De ha visszhangzik bennünk,
a dal a miénk.

Lehet másé az érdem,
lehet másé a pénz.
S ami a koszorút fonja,
lehet másé a kéz.
Lehet a dicsõség is másé,
és ami ontja a fényt.
De ha visszhangzik bennünk,
a dal a miénk.




NAGYON KELL, HOGY SZERESS


Ha már nincs erõm a szép szavakra,
ha már nem izgat a szép Primadonna,
ha a szerephez már semmi kedvem,
akkor nagyon kell, hogy szeress engem.

Ha már nem dob fel se harc se játék,
hogyha nem akarom már a másét,
a hosszú szünet van a jókedvemben,
akkor nagyon kell, hogy szeress engem.

Ha a jobb napok sem érdekelnek,
mikor vége van a türelmemnek,
ha a szerelmedet nem érdemlem,
akkor nagyon kell, hogy szeress engem.

Ha a kedvességed bosszant, fáraszt,
mikor nem adok és nem várok választ,
mikor szeretni már nincs mit bennem,
akkor nagyon kell, hogy szeress engem.


ÁLLD MEG A DALT

Instrumentális


SZENTIMENTÁLIS "RÁKENROLL"

Nincs szebb, mint a vasalt világban
A gyûrött, a kócos rock'n'roll.
Nincs szebb, mint ha kilóg a sorból,
Mert nem ért a szóból, kinek ez a zene szól.
Nincs szebb, mint az alázat csendje,
Ha zenére lázad, s a szív zakatol.
Nincs szebb, mint a Csend kapuját
Ha berúgja páros lábbal a rock'n'roll.

Szép volt, azt ígérted halálig játszod,
szép volt, hát játssz el értem egy
Szentimentális "rákenroll"-t.

Nincs szebb, mint a fõokos elõtt
Vigyázzban álló láthatatlan röhögés.
Nincs szebb, mint a zenébe bújt,
a szavakban néma kételkedés.
Nincs szebb, mint a simogató pofon,
a játék, a játszma, a lelkesedés.
Nincs szebb, mint a titkos a cinkos
az összekacsintó egymást keresés.

Szép volt, azt ígérted halálig játszod,
szép volt, hát játssz el értem egy
Szentimentális "rákenroll"-t.

Nincs szebb, mint ha a hétrét görnyedt
nyakkendõket egy este az ingrõl leveszik.
Nincs szebb, mint ha senki se bánja,
ha érzi, ha látja, hogy figyelik.
Nincs szebb, mint a teremõr réme,
a hangerõ ténye, a rock'n'roll, rock'n'roll, rock'n'roll.
Nincs szebb, mint az ami minden,
csak egyedül szép, nem a rock'n'roll.

Olyan szép volt, azt reméltem,
halálig játszom,
szép volt, hát játssz el értem egy
Szentimentális "rákenroll"-t.


HOGYHA ELJÖNNEK AZ ÖRDÖGÖK

Hogyha eljönnek az ördögök,
hogyha eljönnek az ördögök,
hogyha eljönnek az ördögök,
lesz jaj, lesz jaj.

Hogyha eljönnek az ördögök,
hogyha eljönnek az ördögök,
hogyha eljönnek az ördögök,
lesz jaj, lesz jaj.

Hogyha eljönnek az ördögök,
hogyha eljönnek az ördögök,
hogyha eljönnek az ördögök,
lesz jaj, lesz jaj.

Hogyha eljönnek az ördögök,
hogyha eljönnek az ördögök,
hogyha eljönnek az ördögök,
lesz jaj, lesz jaj.


MOZI

Látod, megmozdulnak a képek,
hogy lásd, mi elmúlt már,
amit nem szeretnél látni,
mit végignézni fáj.
De látom akkor is, hogyha nem szabad,
míg csak szétszakad akép.

Én már láttam házat, melybõl lelkek füstje száll,
én már láttam a téboly démonát a kõtalapzatán,
én már láttam a hazugság roskatag oszlopát,
és õket is láttam már, akik hittel, akik tûzzel,
akik vérrel festik át.

S én már láttam, milyen az ünnep, ha mindenki fél,
(ó), láttam a piszkos fényt, amit taps kísér,
már láttam, amit nem hiszek és nem mutatnak meg,
még is volt, még is van.
Már láttam, amit nem hiszek, és nem mutatnak meg,
még is volt, még is van, óóó, hisz láttam én.

És én már láttam nemvárt gyereket,
kinek nem jutott már szeretet s a bort vigyorgó
felnõttek közt tanulta, hogyan kell élni,
s láttam én, nem tudom, miért, a büntetést,
nem tudom, miért, a vezeklést, nem tudom, miért,
a szenvedést, nem tudom, miért, óóó, óóó.

Én már láttam az öregembert, a bort kezében,
hogy ne legyen egyedül,
õt, aki mindent látott, és nyugodtan lép,
hiszen tudja, hogy a semmi felé tart, és a kõ
és a sárguló zöld, ablaktalan ház és a feltépett föld,
nekem mindez együtt õ, aki hasonlított rám,
kiben nincs már több erõ, akit szeretni már nincs idõ,
nincs idõ, óó, nincs is õ.

És én még láttam, ahogy szeretlek, féltelek,
s ahogy egyszer meg kell, hogy védjelek.
Érzem kezed melegét, ez a végtelenség,
de már itt vagy, s kezünk még nem tépték szét.
Én már láttam az életem mégsem elég, hogy ne tépjék szét.
Én már láttam a feltámadt õrületet,
én már láttam a föltépett földsebeket,
hogy hogyan veszítelek el, aztán semmi se fáj,
senki nem keres már, és én láttam, hogy még is fáj,

De ezért kár sírni kedves, ez nem az élet, ez csak egy film.


ÁLLD MEG A DALT

Instrumentális

 M P 3   S a m p l e s


Currently no Samples available!