..:: audio-music dot info ::..


Main Page     The Desert Island     Copyright Notice
Aa Bb Cc Dd Ee Ff Gg Hh Ii Jj Kk Ll Mm Nn Oo Pp Qq Rr Ss Tt Uu Vv Ww Xx Yy Zz


Locomotiv GT: A fiúk a kocsmába mentek

 A l b u m   D e t a i l s


Label: BMG Hungary
Released: 2002.05.11
Time:
 51:00
Category: Pop/Rock
Producer(s): Locomotiv GT
Rating: *******... (7/10)
Media type: CD
Web address: www.lgt.hu
Appears with: Presser Gábor
Purchase date: 2003.0213
Price in €: 15,99



 S o n g s ,   T r a c k s


[1] A mi kocsmánk (Presser G.) - 2:21
[2] De jó lenne észnél lenni (S.Dusán/Presser G.) - 8:04
[3] Visszamenni nem tudok (S.Dusán/Presser G.) - 3:55
[4] Megjött Moszkvából a csomag (Presser G.) -5:57
[5] Nem olyan könnyű (Presser G.) - 2:05
[6] Nem felejtem el sosem (S.Dusán/Presser G.) - 5:02
[7] Mikor leszek a tiéd (Presser G.) - 5:22
[8] Én úgy emlékszem (Presser G.) - 2:54
[9] Miért fáj úgy (S.Dusán/Presser G.) - 5:18
[10] Mindent megtennék (Presser G.) - 4:23
[11] Magyarország (S.Dusán/Presser G.) - 5:53

 A r t i s t s ,   P e r s o n n e l


Presser Gábor - Keyboard, Vocals, Producer
Karácsony János - Guitar, Vocals, Producer
Solti János - Drums, Percussions, Vocals, Producer
Somló Tamás - Bass, Saxophone, Vocals, Producer

Kiss István - Engineer
Nyári Sándor - Engineer
Paczári Károly - Engineer, Digital Mixing
Kaiser Ottó - Photography
Vető Gábor - Graphic design
Kurina Tamás - When need Tamás

 C o m m e n t s ,   N o t e s


2002 MC BMG Hungary 74321 939631
2002 CD BMG Hungary 74321 939632



A nemrég a Hajógyári-szigeten tartott LGT-fesztivál apropóján ezúttal nem válogatás- és nem is koncertlemez, hanem egy vadonatúj stúdiófelvételeket tartalmazó ezüstkorong látott napvilágot, bizonyítandó: a mozdonyban van még szufla.

Igaz, öt esztendővel ezelőtt jelent már meg egy LGT-anyag, azt megelőzően viszont utoljára 1984-ben publikált közös anyagot a magyar könnyűzenei paletta (egy jelentős szeletének?) erőviszonyait mindmáig meghatározóan befolyásoló négyes, vagyis a vélhetően még ma is szép számú egykori rajongótábor (és a mindenkori gimnazista felfedezők által biztosított stabil utánpótlás) bátran kotorhat a pénztárcába - és persze a távirányító play gombja felé is. Az első pöffenés óta eltelt 31 évben persze a főmasinisztából Pici BÁCSI lett, a megannyi nagyszabású tervből valóság, a produkció azonban (lényegileg) mit sem változott: minőségi zene, ha kell, virtuóz, mégis csak ritkán magamutogató hangszeres megoldásokkal, no meg ki-be fordítható, finom érzelmességgel megírt szövegekkel, némi nosztalgikus felhanggal spékelve (ez utóbbiak nagyobb részét egyébként ezúttal a zenéért is felelős Presser Gábor jegyzi, bár természetesen a régi szerzőtárs, Sztevanovity Dusán is papírra vetett jó pár sort - ha nem lenne kiírva, ki, melyiket, nehezen tudnánk eldönteni.) Az inkább ízléses, mintsem izgalmas, önreflexiókkal és öniróniával is rendesen megpakolt lemez csúcspontja a hangulatos és vicces, akusztikus gitáros Én úgy emlékszem, de a (borítófotó tanúsága szerint egy garázsban berendezett) kocsmában felcsendülő többi dal is hozza, amit elvárhatunk.Egy szó, mint száz, a - sem stílusában, sem megszólalásában - nem modernkedő LGT különösebb katarzisérzet nélkül szerez néhány kellemes percet rajongóinak, s az már végképp nem az ő hibájuk, hogy az ennyi ideje pályán lévő zenekarok új lemezei a stabil kereskedelmi mutatók és a megbízható művészi színvonal mellett az életműhöz igazán sokat már nem tesznek hozzá - igaz, nem is vesznek el belőle. Pont, mint a klasszikus Monty Python-féle Tarzan-jelenetben: "Önnek nincs semmi a bal lába ellen. De sajnos mellette sem."

muttley - 7/10 - Copyright © 2006 Est Média.



A fiúk a kocsmába mentek az LGT legújabb, 2002-es albuma. A visszatérő nagylemezük, az 1997-es 424 – Mozdonyopera után 1999-ben kétszázezer néző előtt tartottak koncertet a budapesti Felvonulási téren a Westel Kapcsolat Nap keretében.
2002-ben, mielőtt nyáron a Óbudai-szigeten LGT-fesztivált tartottak volna, április 30-án megjelentették új albumukat, mely hamarosan aranylemez lett.

A Wikipédiából, a szabad lexikonból



Öt év után újra lemezt készített az LGT. Ez már önmagában is örömhír: az 1997-ben nagy meglepetésként megjelent 424 - Mozdonyopera lemez után nem tudhattuk, számíthatunk-e valaha folytatásra. Nem a kiadói elvárások, szerződéses kötelezettségek vagy netán az LGT-nimbusz fenntartásának igénye motiválták az új album megszületését, hanem a művészi belső kényszer - és ez hallatszik is az anyagon. Pedig éppenséggel jubileumi kiadványnak is tekinthetjük ezt a lemezt: a Locomotiv GT éppen 25 éve muködik a Presser Gábor, Somló Tamás, Karácsony János, Solti János felállásban - bár ez eszükbe sem jutott "a fiúknak", mikor hozzáfogtak a felvételekhez. Ugyan az elmúlt években mindahányan aktívak voltak szólóelőadóként vagy más zenekarok tagjaiként, de ahogy ok négyen LGT-ként együtt zenélnek, az valami egészen különleges élmény - nekik is és nekünk is. Presser Gábor fejében már évekkel ezelőtt készen állt a "kocsmalemez" koncepciója. Februárban kezdődtek a felvételek Presser házi stúdiójában. Az előkészítő munkálatok, a dalok vázának kidolgozása mellett itt már végleges felvételek is készültek, így címéhez, koncepciójához híven félig-meddig "szobalemez" lett "A fiúk a kocsmába mentek". A házi dzsemelés hangulata megmaradt a Tom-Tom Stúdióban is, így a megszokott, míves kidolgozottság mellett végig átsüt a felvételeken az oldott együttmuzsikálás öröme. 11 dal került fel a több mint 50 perces lemezre. Egészen különös hangulata van ennek az új albumnak; más, mint bármelyik eddigi LGT-lemez, de ez mindig is jellemző volt rájuk: nem klisékkel dolgoznak, mindig mást csinálnak, és mindig nagyon jót. Ha végignézünk a Locomotiv GT életművén, alig találunk két hasonló lemezt; mintha mindegyiken más-más zenekar játszana. Karácsony János kétsoros prológusa adja meg az alaphangulatot; ezután máris valami olyan szólal meg, ami igencsak meghökkentő a Locomotiv GT-tol: egy igazi, vérbő kocsmadal, "A mi kocsmánk". De persze ez is az LGT, nagyon is az. Ereje van, hangulata van, ráadásul fülbemászó is. Még el sem ült a kocsmazaj, máris megdörren a "De jó lenne észnél lenni". Nyomban itt az egyik LGT-védjegy: az izgalmas, soronként váltott ének. És a laza, elengedett játék: három perc után akár vége is lehetne a dalnak, de aztán még hosszú percekig hömpölyög a zene, a zene, a zene; nagyszerű szólók, pazar hangszerkavalkád - még egy régi ismerős, a Doktor is beköszön. Olyan ez itt, mint egy deklaráció, vagy inkább egy vállrándítás: nem számít a média, a népszerűség, a példányszám - ez itt a Locomotiv GT. Trendek fölött, túl az elvárásokon. Persze élő legenda, de ez sem számít. Csak a zene. Dusán csupán öt szöveget írt erre a lemezre, a többi ezúttal Presseré. A "Miért fáj úgy" igazi Dusán-szöveg: néha az ember elsőre nem is érti, miről szólnak a sorok, de az biztos, hogy hatnak a lélekre, jó mélyre. Az LGT-fesztivállal és az új lemezzel kapcsolatos információk a www.lgt.hu webcímen találhatók. Igényes korong, igényes befogadók számára!

Jónap Tamás

 

 L y r i c s


A mi kocsmánk

Ez a mi kocsmánk, itt minden a miénk
Az asztal, a szék meg a pénztárgép
És ha nem megy a bót
Miénk a veszteség

Ez a mi kocsmánk, itt minden a miénk
A falon a kép, ugye nagyon szép
És miénk a színpad, és miénk a közönség

Ez a mi kocsmánk, itt minden a miénk
De az összes dal, az csak a tiéd
És mi úgy játsszuk, ahogyan szeretnéd

Na, gyere, meghívlak, vagy inkább hívjál meg
Aztán meséld el, neked most hogyan megy
Én meg játszom valami szépet a nejednek

Ez a mi kocsmánk (3x)

Ez a mi kocsmánk, na, gyere be, na!
Jaj de nagyon jó, hogy te is itt vagy ma
Mert ez egy demokratikusan üzemeltetett
Kicsi kocsma



De jó lenne észnél lenni

Ha eszement helyeken ténfergek
De jó lenne észnél lenni
Ha látom, téged a pénz felvet
De jó lenne észnél lenni
S má' megint kifosztott zsebembe nyúlsz
De jó lenne észnél lenni
Amikor megint az agyadra gyúrsz
De jó lenne észnél lenni

Jól áll neked a nagymellény
De jó lenne észnél lenni
Má' nagyobb vagy mint az emelvény
De jó lenne észnél lenni
Amikor mocsokkal teli a szánk
De jó lenne észnél lenni
Mikor a Jóisten haragszik ránk
De jó lenne észnél lenni

Ha malacnak néznek a farkasok
De jó lenne észnél lenni
Ha észnél lenni már nincs okod
De jó lenne észnél lenni
Ha az asztalon koppan a homlokod
De jó lenne észnél lenni
Ha a bolondok háza az otthonod
De jó lenne észnél lenni

Ha a buborék rögtön a fejedbe száll
De jó lenne észnél lenni
A fejed helyén meg buborék áll
De jó lenne észnél lenni
Az egész cirkusz a fején áll
De jó lenne észnél lenni
A törpe má' megint ordibál
De jó lenne észnél lenni


Miért fáj úgy?

Én teher alatt nőttem, ameddig csak lehet,
te nőj az égig, én neked adom, figyeld!
Ha új tövis szúr a régi helyen,
a testvérem nővér, már nem látja a sebet.

refrain:
Ha az angyal van, én nem hiszem,
s az ördögkép csak nem visz el.
A kutyahűségtől röhögtél,
hát mikor ölelsz, ahogy öleltél?
Miért fáj?

Miért fáj?

És végignézted, hogy ki kinek a torkán,
és előre tudtad, hogy zsákba fojtják,
és ment csak nyitva, hogy mindenki lássa.
Nem is volt cinkel a nyertes kártya.

És ha napról napra több leszel,
ha az oldalszél már nem visz el,
ha kicsit félsz, ha nevetnél,
hát mikor ölelsz, ahogy öleltél?
Miért fáj?

Miért fáj?

Ha tudod a kérdést, ha tudom a választ,
én tudom a lépést, én is, de fáraszt.
Én tudom, hogy kell ez, én tudom, de elmúlt.
Tudom, hogy nem lesz és mégis felgyújt.
Pörög a kocka, de nem az én játszmám,
csalt, aki dobta, és ülök a járdán.
Csak te vagy a jégen, mert nem az én kürtőm,
a tribünöm nézem, de en nem az én bűnöm.
Én tudom a gyémánt egyszerű szimbólum.
Zsebre is vágtad és maradt az égbolt.
Tudom a gyógyszer az ugyanúgy éget,
de hát néha a jobb nyer, mert ilyen az élet.

refrain

Miért fáj?


Magyarország

Keresztút, keresztrejtvény,
S mint a mesében, vonz a remény.
Minden lépés választ ígér.
Poros útjelzőt forgat a szél.

Néhány betű, néhány hang,
Búcsút éneklő, lassú harang.
Körbenőtte az életemet.
Vihetsz bárhová, nélküle nem lehet.

Magyarország...

Öcsi sóhajt: "Még egy sört"
S aztán lazán az enyémből tölt.
A csapos bambul, meg se hall.
Kinn az utcákon túl nagy a zaj.

Van egy dal, kell egy rím,
csak az ő nyelvén illik rá "kín".
Te is jöttél, én is jöttem.
Néha megrogytam, te sem léptél könnyen.

Legyél régész, mélyre áss!
Egyre régebbi otthont találsz.
Újabb réteg, újabb kép,
valaki előtted, s előttem ugyanitt élt.

Időn innen, évszámon túl,
minden tollhegyre más nevet szúr.
Nyitott könyv bárki előtt,
ott a válasz a sorok között.

Magyarország...

Szívbe vésett örök rejtvény,
Titok-medál kedvesen mellén.
Arany függés aranyláncom
mikor ölelem, soha nem is látom.

Mondd a kódót, a kapu nyílik,
de ha nem jössz rá, várhatsz a sírig.
Tegnap tudtad, de mára új kell,
mert a hoppmester épp a tóra ül fel.

Magyarország...

Csak egy rejtvény, s kell egy élet,
hogy a megfejtés szélére érjek.
Miért várok, miért félek, nem tudom
Miért merengek ennyit a válaszon?

Magyarország...

Néhány betű, néhány hang,
búcsút éneklő lassú harang.
Körbenőtte az életemet.
Vihetsz bárhová, nélküle nem lehet.

Magyarország...


 M P 3   S a m p l e s


Currently no Samples available!