..:: audio-music dot info ::..


Main Page     The Desert Island     Copyright Notice
Aa Bb Cc Dd Ee Ff Gg Hh Ii Jj Kk Ll Mm Nn Oo Pp Qq Rr Ss Tt Uu Vv Ww Xx Yy Zz


KFT: Siker, Pénz, Nők, Csillogás

 A l b u m   D e t a i l s


Label: Hungaroton Records
Released: 1986
Time:
 41:27
Category: Pop/Rock
Producer(s): See Artists ...
Rating: *******... (7/10)
Media type: CD
Web address: www.kft.hu
Appears with:
Purchase date: 2003.12.08
Price in €: 9,99



 S o n g s ,   T r a c k s


[1] Siker, pénz és csillogás (Bornai/Láar/II.Lengyelfi/Márton) - 4:43
[2] Volvo (Bornai/Láar/II.Lengyelfi/Márton) - 3:39
[3] Andrea (Bornai/Láar/II.Lengyelfi/Márton) - 4:04
[4] Ugye, Fáj A Szíved (Bornai/Láar/II.Lengyelfi/Márton) - 4:31
[5] Elizabet (Bornai/Láar/II.Lengyelfi/Márton) - 4:01
[6] Ha Jön A Péntek (Bornai/Láar/II.Lengyelfi/Márton) - 3:03
[7] Balatoni Nyár (Bornai/Láar/II.Lengyelfi/Márton) - 4:40
[8] Autótemetõ (Bornai/Láar/II.Lengyelfi/Márton) - 3:35
[9] Éjjeli Lepkék (Bornai/Láar/II.Lengyelfi/Márton) - 3:35
[10] Ha Kövér Leszek (Bornai/Láar/II.Lengyelfi/Márton) - 2:35
[11] Utcai Zenekar (Bornai/Láar/II.Lengyelfi/Márton) - 3:01

 A r t i s t s ,   P e r s o n n e l


BORNAI TIBOR - Billentyusök, ének
LAÁR ANDRÁS - Gitárok, ének
II. LENGYELFI MIKLÓS - Basszusok, vokál
MÁRTON ANDRÁS - Dobok, vokál

HASSMAN PÉTER - Szintetizátorok

BORNÁR MÁRLEN - Zenei redezö
KÁLMÁN SÁNDOR - Hangmérnök
OTTÓ TIVADAR - Felvételvezetö
CSATÁRI MÁRTA - Felvételvezetö
MOLNÁR ANTAL - Borítóterv

 C o m m e n t s ,   N o t e s


1986 LP Hungaroton-Profil SLPM 17996
1986 LP Hungaroton 5991811799625
1986 MC Hungaroton-Profil MK 17996
1995 CD Hungaroton-Gong HCD 17996



Siker, Pénz, Nôk (de a), Csillogás (azért megtévesztô)

        Október végén a KFT ismét fantasztikusan jó hangulatú bulit tartott a budapesti Kertészeti Egyetem Klubjában. Miután hazaérkeztek az USA-ból és Laár András Laár pour Laár című költôi estjének is lement egy újabb adagja a Pinceszínházban, országos turnéjukat itt kezdték meg. A klub zsúfolásig megtelt szombat este szórakozni vágyó fiatalokkal, illetve a KFT vájtfülű rajongóival, és már az elsô szám után úgy tapsoltak, kiabáltak, ahogy azt sok zenekar koncertje végére is szívesen elfogadná.
        Igényes zenével ekkora tömegsikert elérni manapság nálunk egyre meglepôbb, úgy látszik, a nyolcvanas években a széles körű népszerűség és tartalmi igényesség egyre inkább külön utat kezdett járni. A KFT harmadik nagylemeze óta az egyensúlyozó-művészet magasiskoláját mutatja be: hogyan lehet mégis megfelelni mindkettônek? Számomra különösen morbidnak hatott, ahogy talányos mosollyal Elizabetekrôl, Volvókról, éjszakai lepkékrôl énekeltek, és azok, akinek, akikrôl szólt mindez, zajosan ünnepelték a könnyen megjegyezhetô, népszerű dallamokat. Vajon hányan vették észre, mirôl is van tulajdonképpen szó?
        Bornai Tiborral és Szilveszter nevű fiával ülök a Gerbaud Cukrászda egyik kis márványasztalkája körül. Szilveszter egy történelmi könyvbe merül éppen - az üdítô és búrkifli között el is olvassa -, mi pedig az Express hirdetési újság lakásajánlatait böngésszük. Szóba kerül, kinek miért nem sikerült még önálló lakáshoz jutnia, megoldás-variációk, ügyvédnevek és fôleg árak hangzanak el. Harminckörüliek vagyunk.

    - A kezdetekkor ilyennek képzeltétek a sikert?

    - Akkor a lehetô legnaivabban bálványok akartunk lenni - amolyan Beatles-fiúk. Persze ez még jóval korábban volt; tudni kell, hogy én 12 éve játszom Laárral és ebbôl csak öt a KFT-é. Ki emlékszik már a Küllôrojt és az Almáriumra? Aztán egy idôre szétváltunk, amikor elhívták a Panta Rheibe, én pedig a Fônixbe szálltam be - ezután jött a Korlátolt Felelôsségű Társaság. Idôközben persze kiderült, nem is egyértelműen kellemes, ha állandóan felismernek az utcán, ha túl sok az ismerôsöd, ha mindig autogramot kell osztogatni.

    - Azért azt ne mondd, hogy kibírhatatlan!

    - Persze nagy lehetôség is, hiszen befolyásolhatjuk az embereket. Belülrôl viszont egészen más számít sikernek. Néha a külsô eredménytôl - tehát a fellépés sikerétôl - függetlenül érezzük jól magunkat, mert magunknak jók voltunk. A közönség pedig reagálhat így is, úgy is: néha az ember cinikus, áll a színpadon és azt kérdezi magában; miért vagytok ilyen kiszámíthatóak?, máskor pedig teljesen feldob, ha valaki odajön és azért a számért kezd lelkesedni, amit én is jobban szeretek.

    - De a siker kötelez is. Mivel sok ember figyel a véleményetekre, ezért kutya kötelességetek, hogy ezt komolyan vegyétek - még ha az egész mechanizmus, az intézmények, a szakma, a közönség minden erejével a még népszerűbb felé kényszerít is. Nem mintha neheztelnék, de a KFT az utóbbi idôben engedett ennek a kényszernek.

    - Igen, ez így van, de a végeredmény sose lehet más, mint kompromisszum, a szándékok és körülmények kompromisszuma. Ehhez hadd tegyem hozzá, hogy a slágereket sosem tartottuk engedményeknek. Kezdettôl fogva az volt a célunk, a közönség érezze jól magát - igaz persze, mindig a zene választja ki a maga közönségét. Szerintem a népszerűségrôl a második lemeznél feledkeztünk el egy kicsit, azt mi fajsúlyosnak szántuk, de nem úgy jött be, ahogy vártuk. Különben is, ebben a szakmában nem lehet ötéves tervet készíteni. Mindenkit a következô lemez foglalkoztat és késôbb alaposan meglepôdhetünk, hogy a több album egymás után milyen irányt ad ki a végén. Mi programlemezeket készítünk, a Fodrász-lemeznél is ezzel próbálkoztunk, a harmadiknál azt akartuk, szerelmes dalok legyenek rajta, mert állandóan azzal bosszantottak bennünket, miért nincsenek szerelmes KFT-dalok, a negyediknek maga a címe a program - de mindegyik egy kicsit más lett, mint gondoltuk. Be kell vallanom például egy titkot: eddig egyetlen számunkkal nem akartunk semmi különöset mondani, ez az Afrika volt, ami aztán megmentette a zenekart az enyészettôl. Visszatérve a kompromisszumra; én büszke vagyok a népszerű és komoly hatás közötti egyensúlyozásunkra és mondhatom, nagyon jól érezzük benne magunkat.

    - A következô lemez is ilyen lesz?

    - A következô talán olyan lesz, hogy az újságírók megszűnnek állandóan ezt kérdezni... Bár tulajdonképpen sokat használ, ha mindig errôl faggatnak; mert kiderül, azért még léteznek olyanok, akik Magyarországon hisznek abban, hogy a rockzenét lehet tisztességesen és tisztességtelenül művelni, tehát a zenélés állhat erkölcsi alapokon is. Én Illésen nôttem fel, ahol még mindennek jelentése volt, a mai felhígult szakma viszont nem nyújt egyenes példákat a fiataloknak. Nem a happy zenét játszókkal van bajom, ôk legalább profi módon szórakoztatják a tömeget és ezt nem is titkolják. A gond azoknál kezdôdik, akik úgy tesznek, mintha mondani is akarnának valamit.
    De az új lemezrôl kérdeztél. Asztrológia lesz a címe, Laár ebben szakértô, tanult asztrológiát, ez tehát garantálja, hogy nemcsak a balhé kedvéért nyúltunk ehhez a témához, de azt se gondolja senki, hogy valami misztikus fejtegetést kap majd. Nem fogunk elszállni a földtôl, mi is csodálkoztunk, mennyi földi kapcsolódást lehet felfedezni, mennyire hatásosak az asztrológia jelképei. Várakozásaink szerint ezzel az albummal talán sikerül néhány hűtlen rajongót visszahódítani - legyen, aki azt mondja: na, mégsem adták el teljesen magukat. Persze csak Erôrôl, Haladásról, Stagnálásról nem lehet slágerszöveget írni, így szó lesz még az újságírókról, egy újabb szép lányról, az amerikai útról és változatlanul slágerzenére törekszünk.

    - Te említetted az amerikai utatokat...

    - ...minden ellenkezô híreszteléssel szemben az egy jó hely. Ugyan elvesztettem a fényképezôgépemet és a szintetizátoromat, de találtam egy embert. Késôbb kiderült róla, hogy Chaka Kan és a Santana volt dobosa, aki megajándékozott egy másik szintetizátorral. Ilyenek is vannak.

    - Hogyan juthattatok ki, és egyáltalán, lehet-e valamilyen hazai mércével mérni az ottani sikert?

    - Kijutásunk egy kész regény. Ahhoz képest, hogy az MHV miden külföldi próbálkozás után bizonyos százalékot kap - mert elvileg ôk menedzselnek bennünket külföldön -, Márton Andris saját pénzén kiutazott a MIDEM-re a KFT-t kínálni. Ott ismerkedett meg Jim Healthyvel, a Zenei Fesztiválok Világszövetségének elnökével, aki meghívott minket a Los Angeles-i utcafesztiválra. Ô is feltételezte, hogy a lemezcégünknek megéri kifizetni az útiköltségünket, a márkamenedzserünk azonban nem látta értelmét bemutatkozásunknak Amerikában. Két hetünk volt, hogy találjunk egy céget, amelyik hajlandó áldozni 300 ezer devizaforintot ránk. Végül is sikerült; cserébe Márton Andris egy kiállítást szervezett a kínálatukból a Los Angeles-i városházán.

    - Érdekes, ez az egész olyan, mintha már hallottam volna. Tíz éve, öt éve? A dolgok, úgy látszik, nem nagyon változnak.

    - Amikor persze megérkeztünk, már nem az itthoni hercehurcára gondoltunk. Szinte az egész városban folyt a fesztivál, több színpadon, folyamatosan követték egymást a zenekarok. Furcsa dolog ott a siker, mert rengeteg módon lehet érteni. Ha valaki már viszonylag jól játszik, a közönség hálás, ráadást követel. Emellett mi egzotikusnak is számítottunk - sokan komolyan azt hitték, balalajkázni is fogunk -, ez a siker azonban nem jelent semmit, mert másnap már a tizenötödik újabbat hallják és elfelejtenek. Koncerten sokkal könnyebb sikert elérni, mint lemezzel; a Chainreaktion zenészei például elmondták, kiadtak egy lemezt, 180 ezer példányban fogyott el, mégis anyagi bukásnak számított. Ugyanakkor rengeteg zenekar él meg a koncertezésbôl; felpakolnak egy teherautóra és utaznak - nálunk lemez nélkül elképzelhetetlen a megélhetés. Szóval óriásiak a méretek, nem tudod, hogyan kellene hozzáfogni a kapcsolatépítéshez, és fôleg mindehhez kevés az idô, amit kint tölthettünk. Felléptünk még bostoni kis klubokban is, és összességében azt mondhatom, megérte, mert visszahívtak és számos ismertségre tettünk szert, ami ki tudja, mit hozhat majd késôbb.

    - A hazai szakma milyen szemmel nézte ezt a kitörési akciót?

    - Nem tudom, mi kilógunk a szakmából. Az egyik része ellenszenvesnek tart, de a másik - kisebb - részével igazán jóban vagyunk.

    - Néhány klubvezetô szerint ti vagytok a legdrágább zenekar.

    - Nézd, egyrészt nem tudom, mennyit kér a többi zenekar, másrészt ha már játszunk, szeretünk a legjobb cuccal - ez ma az Omegáé - és a legjobb, tehát legdrágább ródokkal koncertezni. Különben még nem maradt el koncert azért, mert sokat kértünk. Ez a kereslet-kínálat törvénye: keresnek bennünket, tehát kifizetik, és ez jelent valamit. Meg aztán persze mi is halálra akarjuk keresni magunkat. De ezt le ne írd, mert még komolyan veszik, és nem szeretek senkit összezavarni. Inkább bizonytalanságban tartani. Az termékenyebb.

Torma Tamás
Magyar Ifjúság
1986. december 19.

 

 L y r i c s


Currently no Lyrics available!

 M P 3   S a m p l e s


Currently no Samples available!